Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: A Commentariustól a Liberig. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról

Közlemények

A Commentariustöl a Lib érig. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról*

Ittzés Gábor

Az V. lateráni zsinat (1512-1517) egyetlen dogmatikai határozata az emberi lélek egyediségét és halhatatlanságát mondta ki 1513-ban.* 1 Jól ismert a néhány éwel később színre lépő Luther (1483-1546) elmarasztaló véleménye erről a zsinatról, amelyet nem egyszer éppen e miatt a tétel miatt illetett vitriolos kritikával.2 A 20. századi protestáns teológiában hatalmas

' A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült (BO/233/11).

1 Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum / Kompendium der Glaubensbekenntnisse und kirchlichen Lehrentscheidungen. Hrsg.: Denzinger, Heinrich - Hünermann, Peter - Hoping, Helmut. Ford.: Hünermann, Peter - Hoping, Helmut. Freiburg, 2005. (40. kiad.) 1440. p.; Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai. Szerk.: Fila Béla - Jug László. Kisterenye-Bp., 1997- 331- P- A háttérben Pietro Pomponazzi (1462-1525) működése áll, aki akkor már húsz éve magyarázta Arisztotelész De animáját előbb a padovai - majd a ferrarai és bolognai - egyetemen, ahol az a viterbói Aegidius (1469-1532) is hallgatta az előadásait - mielőtt mélységes kiábrándultsággal távozott volna, hogy a firenzei platonista akadémiához csatlakozzon -, aki az ágostonos rend vezetőjeként a lateráni zsinat nyitóbeszédét tartotta, és akit az 1513-as Apostolid regiminis bulla szellemi atyjának tartanak. A kérdés a zsinati határozattal még korántsem zárult le, hiszen néhány évvel később adta közre Pomponazzi legfontosabb művét: Tractatus de immortalitate animae. Bologna, 1516. Ennek nyomán a vita újból fellángolt, és további könyvek egész áradatát eredményezte. Vö. CONSTANT, ERIC A.: Reinterpretation of the Fifth Lateran Council Decree Apostolid regiminis (1513). In: Sixteenth Century Journal, 2002. 353-379. p., küln. 357-360. p.; Kristeller, Paul O.: Renaissance Thought and Its Sources. Ed.: Mooney, Michael. New York, 1979. 181-196. p., küln. 191. p.; PLUTA, Olaf: Kritiker der Unsterblichkeitsdoktrin: In Mittlealter und Renaissance. Amsterdam, 1986. 4-7., 50-65. p.; WELS, Henrik: Die Unsterblichkeit der Seele und der epistemologische Status der Psychologie im Aristotelismus des 16. Jahrhunderts. In: Der Aristotelismus in der Frühen Neuzeit. Kontinuität oder Wiederaniegnung? Hrsg.: Frank, Günter - Speer, Andreas. Wiesbaden, 2007. 191- 214. p. (továbbiakban: WELS, 2007.) küln. 197. p.

2 Küln. pl. „ők maguk is majdhogy semmit sem tudnak a hitről; botrányos egy bizonyság e mellett az utolsó római [= V. lateráni] zsinat, a hol a sok gyerekes, felületes czikk közé még azt is bevették, hogy az ember lelke halhatatlan”. D. Luther Márton művei. A reformáczió négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére. Szerk.: Masznyik Endre. 6 köt. Bp.-Pozsony, 1904-1917. [1914] (továbbiakban: LMM.) 2:60 = A német nemzet keresztyén nemességéhez a keresztyénség állapotának megjavítása ügyében, 1520. Ford.: Masznyik Endre; vö. D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe. 1-72 köt. Weimar, 1883-. (továbbiakban: WA.) 6:432.30- 33. ,A legutóbbi lateráni zsinat Leó pápa alatt Rómában több más czikk között kimondotta: Hinni kell, hogy a lélek halhatatlan. Ebből látható, hogy ők az örök életből gúnyt és csúfot űztek. Ezzel beismerik, hogy náluk egészen közönséges hit, hogy nincs örök élet, de most egy bullával tanítani akarják azt.” LMM, 6:201 = Intés a kedves németekhez, 1531. Ford.: Masznyik Endre; vö. WA. 30ln:304.3-7). Ld. még WA.