Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Sas Péter: Kelemen Lajos (1877-1963) levéltáros-történész levelezéséből
Dokumentumok Kelemen Lajos (1877-1963) levéltáros-történész levelezéséből Sas Péter Kelemen Lajos munkásságával, bámulatos adat- és anyagismeretével, a tudományos életben betöltött szerepével akarva-akaratlan találkozhat mindenki, aki az erdélyi művelődéstörténet eltelt évszázadainak különféle munkaterületein megszületett eredményekről olvas. Egy-egy hivatkozásban, egy-egy lapalji jegyzetben, a felhasznált szakirodalomban mindig feltűnik a legendás levéltáros neve. Ezért hasonlította Jancsó Elemér őt Hermányi Dienes Józsefhez, aki kortársai szerint valóságos „ambulans bibliotheca” (mozgó könyvtár) volt.1 írásainak, forrásközléseinek, tanulmányainak, cikkeinek, adatközléseinek bibliográfiája több mint 400 címszót tesz ki, és sokszínű alkotó tevékenysége felöleli a helytörténet, a politikatörténet, a művelődés-, művészet-, egyház- és gazdaságtörténet, a régészet, a néprajz, a múzeum-, könyvtár- és levéltártörténet témaköreit, munkaterületeit. Munkásságával korosztályok mentoraként járult hozzá a helytörténeti, a művelődés- és művészettörténeti kutatások eredményeinek magas mércéjű szakmai követelményekhez igazodó közzétételéhez, és azok mind szélesebb körű befogadásához. így korábban nem eléggé értékelt stúdiumokat emelt diszciplínája segédtudományi rangjára. Akár unitárius egyháza főgondnokaként, akár az Erdélyi Múzeum levéltárosaként, akár - őt idézve - „levéltári források forgatója-kutatója”-ként, minden személyes, egyéni érdekeit alárendelte közössége szolgálatának. Nemcsak az a fontos munkásságában, hogy milyen eredmények fűződnek hozzá, legalább annyira fontos, mi volt az eredője, a mozgatórugója fáradhatatlan tevékenységének. „Mert a meggyőződésem, hogy a magyar tudományosság előhaladását így, önzetlenül, a köz javára jobban lehet szolgálni” - írta 1942-es Önéletrajza ban.2 3 Erre a legfőbb tulajdonságára, mint társadalmi jelentőségű tanításra hívta fel a közfigyelmet 1977-ben, születésének századik évfordulóján legkedvesebb és legközelebbi tanítványa, Szabó T. Attila: „A testi halál csak a mának élő, önző emberi élet számára jelent véget, az önzetlen szolgálatban eltöltött élet a maga gazdag eredményeivel, követésre késztető példaadásával örökre beleépül a közösség erkölcsi, társadalmi, művelődési és tudományos életébe. ”3 A tudományágak különféle területein egyaránt alkotó Kelemen Lajos - összefoglaló jelzővel - művelődéstörténeti jellegű munkálkodásának bemutatása csonka lenne többezres nagyságrendű levelezésének 1 Jancsó Elemér: Kelemen Lajos életműve. In: Korunk, 1963. 9. sz. 1214. p. a Kelemen Lajos önéletrajza. Közli: Molnár B. Lehel. In: Keresztény Magvető, 1997. 3— 4. sz. 233. p. 3 Szabó T. Attila: Kelemen Lajos élete és munkássága. In: Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Sajtó alá rend.: B. Nagy Margit. Bukarest, 1977.31. p.
