Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Sas Péter: Kelemen Lajos (1877-1963) levéltáros-történész levelezéséből

Kelemen Lajos (1877—1963) levéltáros-történész levelezéséből

85

közreadása nélkül. A történelmi háttér kibontása, egy adott mű megszületése körülményeinek bemutatása, beleérző képességének használata, az inventáriumok, s más források közlése mellett levelezésével is bizonyította, mennyire élővé lehet tenni a múltat, a régi korok embereit, gondolkodásmódjukat és életüket. Irodalmi értékükön túl megszámlálhatatlan sokaságú tudományos adat, a különböző korszakokra, az egykori intézményekre, szakembereire és természetesen Kelemen Lajos életére s munkásságára vonatkozó ismeretek sorjáznak missziliseinek feldolgozatlan vagy lappangó részeiben. Levélváltásának időrendben olvasható köteteiből majd kiviláglik, hogy mint robotos - ahogyan önmagát találóan nevezte - egy egész intézményt helyettesített, vagy éppen annak feladatait látta el egymagában. Nagyon sok - szakmai tekintélyét növelő, anyagi segítséget is jelentő - publikáció nem íródott meg, enyészett el fiatal kollégákkal folytatott beszélgetésekben, a szóban és írásban mindegyre feltett kérdésekre adott kimerítő válaszokban. Ki tudja mennyi tíz-húszoldalas levelet írhatott meg, amelyek közül az egyik vastag kopertájára lecsapott Szabó T. Attila. Hosszú lélegzetű levele az Erdélyi Múzeum folyóiratban, majd különlenyomatként az Erdélyi Tudományos Füzetek egyik számaként Radnótfája története címmel élte tovább önállósult létét.«

Egyik leveléből lehet fogalmunk írásbeli diskurzusának nagyságrendjéről is. „Hátramaradó közel 70 éves, legalább 7000, 95%-ban megválaszolt levelezésem elég tanúm arra, hogy mivel kellett töltenem délutánjaimat és éjjeleimet” - írta Ferencz Józsefnek, matuzsálemi kort megért kolozsvári püspöke (Budapesten ugyancsak egyházi vezetővé választott) hasonnevű fiának.® Levelezése sorsáról még életében döntött, és igyekezett mindent megtenni, hogy közgyűjteménybe juttatva ne kallódjon el. Tudatában volt levelei jelentőségének, fontosságának, melyek tartalmát - közreadásukkal - számos diszciplína kutatói értékesíthetik. Erről egykori kolozsvári neveltjének és feleségének számolt be életének nyolcadik évtizedében: „Én több ezerre menő nagy levelezésemet is betű és azon belől időrendbe tettem kétharmadában. Ezt is igyekszem most befejezni, hogy rendben maradjon bár holtom után, ha életemben elfoglaltságom miatt nem is tudtam kellő rendbe hozni. Az 1914-18-i világháborús levelezésem közel ezer darabját rég beadtam az Erdélyi Múzeum Levéltára éppen általam kezdeményezett, s több mint húszezernyi darabra nőtt gyűjteményébe.”* 5 6-t KELEMEN Lajos: Radnótfája története. In: Erdélyi Múzeum, 1942. 493-499. p.; ill. önállóan: Kolozsvár, 1942. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 146.)

5 Kelemen Lajos levele ifj- Ferencz Józsefnek. Kolozsvár, 1956. január 30. — Magyarországi Unitárius Egyház Levéltára. Vll/k. 8. dob.

6 Kelemen Lajos levele Gidófalvy Istvánnak és Pataky Etelkának. Kolozsvár, 1958. szeptember 3. A levelezésanyag őrzési helye egy lapalji jegyzet szerint: „Erdélyi Múzeum-Egyesület (Kolozsvár).” Vö. Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben. Kelemen Lajos-dokumentum(típus)ok az 1940- es évekből. In: Levéltári Közlemények, 1999.1-2. sz. 148. p., 15. sz. jegyz.