Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között
A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 83 Kismarton székhellyel praelatura nullius rangra kívánta emelni az Adminisztratúrát. Bécsben és Kismartonban saját papneveldéket létesítettek, Nagymartonban befejezést nyert a katolikus tanítóképző alapítása, s az egyházi kormányzat székhelyévé a tartomány fővárosát, Kismartont tették. Ezzel fokozatosan megindult Burgenland önálló egyházmegyévé alakítása; a kismartoni püspökség felállítására XXIII. János pápa döntése nyomán i960, augusztus 15-én került sor.127 4. Összegzés A békekötések utáni időben igencsak előtérbe került Nyugat- Magyarországon, hogy a papok is emberek, a maguk esendőségével. A zűrzavar nemcsak a híveket, hanem lelkipásztoraikat is kemény próbára tette. Maga a trianoni békediktátum, az ország kétharmadának el- csatolása feldolgozhatatlan törést jelentett. Nemcsak feledhetetlen sérelem érte Magyarországot tiszta magyar területek idegen birtokba kerülésével, hanem több évszázados struktúrákat bontottak meg a határok a gazdaság és a világi-egyházi közigazgatás terén is. Nyugat- Magyarország hiába volt németek lakta, német jellegű vidék, Magyar- országnak mégis nehezére vált megválni a későbbi Burgenlandtól, mert Ausztria, az egykori szövetséges társország, akivel együtt veszítette el Magyarország az első világháborút, vált területkövetelő szomszéddá. A nyugat-magyarországi németség 1921 előtt inkább Magyarországhoz húzott, hiszen nem sok sérelmet szenvedett nemzetiségi ügyeikben. A gazdálkodó nyugat-magyarországi németek preferenciáját különben sem a nemzetiségi hovatartozás, hanem gazdasági érdekek határozták meg. A többségi nemzetre tehát nem mint „elnyomókra,” hanem mint ügyfelekre tekintettek, akik igénybe veszik szolgáltatásaikat, illetve megvásárolják terményeiket. Ehhez járult hozzá a történelmi tradíció, mely a németek és magyarok békés egymás mellett élését hangsúlyozta, valamint a 19. század végétől az oktatásban is a Magyar- országhoz való hűségre buzdították a nemzetiségieket. Az, aki e vidékies társadalomban komolyabban foglalkozott politikával és közéleti kérdésekkel, az csupán az értelmiség volt. Látható a nezsideri és sopronkeresztúri események tükrében, hogy a helyi gyógyszerész katalizálta az eseményeket, illetve a papság és a tanítóság. A papság és a tanítóság pedig vagy magyar nemzetiségű volt, vagy magyar szellemben nevelkedett. Az egyház és az iskola - mint egy kisebb nyugat- magyarországi település csekély értelmisége - nagy befolyást gyakorolt a lakosságra. Bár az agitátorok, a Magyarországon történtek és a Prónay-felkelés inkább Ausztria pártjára állította a lakosságot, szívük német nemzetiségük ellenére is magyar maradt. A papság pedig már csak neveltetése folytán is hű maradt Magyarországhoz. 127 Salacz, 1975.133. p.
