Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között

A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 61

nyolcezer főnyi horvát, és 25 ezer főnyi magyar kisebbségi Az itteni németség elmagyarosodását Ausztria közelsége akadályozta, ennek ellenére sem volt jelentősebb nemzetiségi mozgalom a területen.4 * 6 7 A németajkú lakosság kisebbségi státusza ellenére a nyelvi azonosság miatt az Osztrák-Magyar Monarchia államalkotó nemzetéhez tartozott, nyelvhasználatban nem szenvedett hátrányt, és a 18-19. század magyarországi politikai, tudományos, kulturális életnek, az arisztokráciának és a nagypolgárságnak számos képviselője került ki a németajkúak, vagy német származásúak köréből.6 A németség tehát társadalmi elismerése miatt nem igényelte a nemzetiségi jogok kiterjesztéséti Salacz Gábor is megerősíti, hogy a katolikus németség soraiban (nem számítva egy-két pángermán szellemű és sikertelen kísérletezést) a korszakban nemzetiségi mozgalomról nem beszélhetünk, mivel a német anyanyelvű papság magyar érzelmű és államhű volt a dualizmus egész idején.8 9 Komolyabb fellángolásról még a Magyarországon élő nemzetiségek felháborodását kiváltó, 1907-es közoktatási törvény után sem beszélhetünk. A „Lex Apponyi” értelmében, mely a nemzetiségi területek alapfokú iskoláiban is a magyar tanítási nyelvet tette kötelezővé, a nyugat-magyarországi németség önként tette iskoláit magyar tannyelvűvé. 9 „Ősi nyelvéhez és szokásaihoz való ragaszkodása mellett azonban e nép a magyar anyaországnak derék és hű fia, a magyar nyelv elsajátítására különös figyelmet fordít”10 - írta Nitsch Mátyás történész. A nyugat-magyarországi németséget tehát nem érintette erőszakos magyarítás, így a különböző ausztriai német nemzeti egyesületek sem igazán tudták hatásukat kifejteni. Akadt egy-két komolyabb próbálkozás nemzetiségi mozgalom létrehozására, de ezeket már csírájukban elfojtották, például Wolf Károly nezsideri gyógyszerész kísérletét, melyről a későbbiekben is lesz szó, vagy Brandsch Rudolf erdélyi szász képviselő agitációját.11 Ami komolyabb elégedetlenséget szült a nyugatmagyarországi németség soraiban, az a magyar határrendőrség felállítása volt, ugyanis ezen állami intézménynek semmi helyi gyökere nem volt, emberei idegennek számítottak, németül nem beszéltek, és hivatali működésük közben állandó súrlódásba kerültek a helyi lakossággal. Az elégedetlenségből államellenes törekvések vagy elszakadási vágy nem keletkezett ugyan, de alapul szolgált arra, hogy az első világháború

4 Vö. Nitsch, 1918. 6. p.; Beluszky Pál: Az ország lakói - Magyarország demográfiai képe a századfordulón. In: Magyarország történeti földrajza. Bp., 2005. (továbbiakban: Beluszky, 2005.) 289. p.

s Gagyi Jenő: a nyugatmagyarországi kérdés. Bp., 1921. (továbbiakban: Gagyi, 1921.) 3- P6 Beluszky, 2005.289. p.

7 Beluszky, 2005.291. p.

8 SALACZ Gábor: Egyház és állam a dualizmus korában Magyarországon. München, 1974-135- P9 Gagyi, 1921.2. p.

10 Nitsch, 1918. 23. p.

11 Gagyi, 1921.4. p.