Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között

A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918 és 1922 között

Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

„Miért kell egy káplánnak magát politikába áztatni?” - tette fel a felháborodott kérdést 1921 februárjában Kaufmann István sopronkeresztúri plébános. „Okosabb volna, ha addig, míg ilyen ügyben csavarog, tanulna, hogy több hitre, lelkiismeretességre, papi szellemre, ismeretre tenne szert papi működéséhez; az iskolában és a szószéken való munkájához.”1 Kauffmann plébános káplánja, a huszonnyolc éves Stehlik László a nyugat-magyarországi kérdés idején élénk politikai tevékenységet folytatott, közben lelkipásztori kötelezettségeit elhanyagolta. Az 1919. szeptember 10-i saint-germaini és az 1920. június 4-i trianoni béke- szerződések a győri egyházmegye papságára komoly befolyással bírtak, ugyanis a püspökség 99 plébániáját csatolták Ausztriához, a zavaros politikai helyzet közel száz lelkipásztor működését határozta meg. E tanulmány arra keresi a választ, hogyan változott 1918 és 1922 között - a Burgenlandi Apostoli Adminisztratúra megalapításáig - a győri egyházmegye nyugat-magyarországi papságának helyzete. Választ a Győri Egyházmegyei Levéltár forrásai adnak, mivel a nyugat-magyarországi kérdés egyházkormányzati következményeiről összefoglaló mű még nem született Magyarországon. Ausztriában már a hatvanas-hetvenes években, az önálló kismartoni püspökség alapításának idején megindult a téma feldolgozása, így bőséges német nyelvű szakirodalom áll a kutató rendelkezésére.

1. Egyházmegye egy soknemzetiségű határvidéken

1.1. Terület és lakosság

A történelmi Nyugat-M agyarország területén két püspökség osztozott, a győri és a szombathelyi. Ezen a mintegy 4350 km2 3 nagyságú területén élt a Pozsony, Moson, Sopron, Vas vármegyei németség zöme - a Magyarországon élő többi német népcsoporttal ellentétben zárt tömbben.2 Ez a lakosság még az Árpád-kori telepítések során honosodott meg,3 és két jellemző népcsoportra tagolódott, a frank eredetű hiencekre, és a bajor-osztrák eredetű heidebauerekre. A hiencek Sopron és Vas vármegye nyugati részeit népesítették be, a heidebauerek a Mosoni-síkságon éltek, amit németül Heidebodennek neveztek. Számuk 54 ezer fő körül mozgott, mellyel szemben csak Moson megye északi és déli részében élt

* Győri Egyházmegyei Levéltár, (továbbiakban: GYEL) Egyházkormányzati iratsorozat. 1921. február 10.; 1153/1921. sz.

2 Nitsch Mátyás: A dunántúli németség. Bp., 1918. (továbbiakban: NlTSCH, 1918.) 4. p.

3 Maxherz KÁROLY: A magyarországi németek. Bp., 1998. 4. p.