Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban 55 feladatokat teljesítők száma nem volt kiugróan magas. Magyar nemzetiségű mindössze 367 volt közülük, ebből 11-en tényleges állományúak.^ Egy, a református egyetemes konvent 1917. május 26-i ülésén felolvasott jelentés szerint (bár maguk a szerzők igyekeztek leszögezni, hogy az esperesektől szerzett adatok „saját ellenőrzésük szerint sem egészen megbízhatók”) a szóban forgó évig 140 lelkészt hívtak be tábori szolgálatra, közülük 33-at felmentettek, 2 fő elhunyt. így az állomány 105 főt számlált, 2 újabb lelkész behívása pedig épp folyamatban volt.1« A háború utolsó évében a tényleges szolgálatot teljesítő lelkészek száma, mint az a Gróf Degenfeld József és Baltazár Dezső által készített jelentésből kiderül, 123-ra emelkedett. Ezt a beszámoló készítői „tekintélyes” növekedésnek minősítették. Korábban gondot okozott, hogy a református tábori lelkészeket a katolikusokhoz képest háttérbe szorították, felügyeletüket katolikus lelkészekre bízták. 1918-ra ez részben megoldódott. Bár a hadügyminisztérium intézkedése nyomán elvileg a római katolikus tábori lelkészeket rendelet tiltotta református ügyek kezelésétől, a jelentésben foglaltak szerint akadtak olyan parancsnokok, akik továbbra is katolikus papokat hallgattak meg református ügyekben.'5 Mint látható, a református tábori lelkészet „egyenjogúsítása” bizonyos helyeken még a háború utolsó évében is akadályba ütközött, így talán nem meglepő, hogy a korábbi évek során született konventi jegyzőkönyvekben és újságcikkekben vissza-visszatérnek a felekezeti ügyekre vonatkozó bejegyzések. 1916-ban az egyetemes konvent egy, a belsősomogyi egyházmegye által tett bejelentést tárgyalt. Eszerint az egyházmegye tudomására jutott, hogy a jelentés keletkezésének idején csak római katolikus pap volt jogosult arra, hogy az elhunyt katonák katonai anyakönyvébe adatokat jegyezzen be. Az egyetemes konvent sérelmesnek találta az esetet, egyrészt az esetleges pontatlan bejegyzések veszélye, másrészt a református egyház jogainak csorbítása miatt. Mivel azonban a történteket (érthető módon) nem önálló esetként, hanem a tábori lelkészetet érintő problémaként kívánták kezelni, azonnali megoldás nem, csak egy felkérés született a közjogi bizottsághoz „az e kérdésre vonatkozó részletes munkálata mielőbbi elkészítésére és előtelj esztésére”.* 14 * 16 Az adminisztratív feladatok ellátásában való mellőzöttség azonban még csak a jéghegy csúcsát jelentette a református egyház számára. Sokszor kellett ugyanis szembesülniük azzal, hogy református tábori lelkész hiányában a katolikus tábori papok igyekeztek átvenni a református katonák lelkigondozásának feladatát. Jó néhány esetben a gond■3 Varga, 2010.77. p. 14 Gróf Degenfeld József főgondnok és Dr. Kenessey Béla püspök jelentése, 1917. május 26. (továbbiakban: Degenfeld-Kenessey-jelentés.) - DREK RL Konvent-jkv. 1917- 1918.13. p. ■5 Gróf Degenfeld József főgondnok és Dr. Baltazár Dezső püspök jelentése, 1918. április 18. (Tárgyalták: április 24.) - DREK RL Konvent-jkv. 1917-1918. 28. p. 16 1916. december 14. - DREK RL Konvent-jkv. 1917-1918. 34-35. p.
