Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Tóth Tamás Zoltán: Some Ethical Aspects of Simon Magus and the Simonian Practice. Discourse from Hippolytus's Refutatio VI. and the 'Explanation On The Soul' (Ex. An.)
98 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) szeresen informálta itthon maradt híveit, részletes beszámolókat küldött a tapasztalatairól, benyomásairól, az amerikai magyarság (különösen az ottani katolikusok) élettapasztalatairól. E ponton érdemes felidézni ennek a különösen izgalmas püspöki vizitnek a kiváltó okait, melyeket a könyve előszavában Shvoy is kifejt. A székesfehérvári püspök töltötte be az országhatárokon túl élő magyar katolikusok lelki gondozását, az anyaországgal való kapcsolattartását 1861 óta koordináló hitbuzgalmi egyesület, a Szent László Társulat elnöki tisztségét. Nem véletlenül őt kérte fel a magyar püspöki kar, hogy látogassa meg az amerikai magyar katolikusok közösségeit az 1938. év nagy eseményeire (Szent István év, a Budapesten tartandó XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus) való tekintettel. A március végétől augusztus elejéig tartó, bő négy hónapos Shvoy-utazás még a 20. század egyháztörténészei előtt is viszonylag kevéssé ismert - pedig valóban több szempontból is izgalmas — a szakmai, illetve az érdeklődő nagyközönség számára egyaránt. Már a vizit ténye is az, a részletesen dokumentált utazás tanulmányozása pedig lapról lapra erősíti az olvasót ebben a meggyőződésében. Gondoljunk csak bele: 1937 tavaszán-nyarán az erőt sugárzó náci Németország dominálta Európát, bár még legfeljebb csak viharfelhők voltak érzékelhetők az öreg kontinens lakói számára. Shvoy püspök és az amerikai magyarok találkozása két külön „világ” randevújának számított, hiszen az új hazában otthonra lelő kivándorlók (nem függetlenül persze a kivándorlás idejétől és motivációjától) többnyire más életszemléletet, társadalomfelfogást képviseltek - ugyanakkor e találkozásokat a nemzeti közösséghez és a katolikus egyházhoz való együttes tartozás motiválta. Kimondva-kimondatlanul Magyarország képviselője utazott az Egyesült Államokba, vagyis egy kis, éppen jobbra tolódó közép-európai autoriter rezsimből a kor nyugati demokráciáját megtestesítő nagyhatalom városaiba (Amellyel néhány év múlva Magyarország ellenséges katonai szövetségben találta magát.). Maga Shvoy is úgy tekintett útjára, mint az egyházi- pasztorációs célok mellett valódi diplomáciai küldetésre, ahogy a kötet előszavában írja: ,A megbízatás elfogadására és lelkes teljesítésére sarkallt a rendkívüli nemzeti szempont is. A megcsonkított és megalázott magyar nemzet képviseletében a 900 éves Szt. István-jubileum előestéjén követségben járni az Újvilágban, a világ leggazdagabb népénél szót emelni drága magyar hazánk és igazunk érdekében [...] egészen kivételes és megtisztelő megbízatás volt, amelyre magyar szívünk egész hűségével és lelkes szerete- tével vállalkoztunk.” Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy a legfontosabb motiváció mégis az amerikai katolikus magyarokkal való kapcsolatfelvétel, buzdításuk az eucharisztikus világkongresszuson (a magyar katolicizmus kiterjedt voltának demonstrálásában) való részvételre, továbbá az itthoniak anyagi támogatására. Bár ez utóbbi témát a kortárs egyháziak többnyire szemérmesen kezelik, a magyarországi katolikus egyházi vezetők gyakran próbáltak az „amerikás” hittestvéreiktől anyagi támogatást szerezni, ahogy ezt egyébként Bangha Béla 1920-as évekbeli újvilági útjai is bizonyítják. Az Amerikai levelek műfaját illetően maga Shvoy szabadkozik: „nem útleírás, nem is napló ez a levélsorozat” - írja, és úgy véli, még Amerika
