Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-.társulatának könyvkiadása 33 osztva; véleményem szerint a kanonokoknak az aszketikus művek illenek, a többi külsősöknek az imádságos könyvek.”208 Hozzátehetjük még, hogy a diákoknak is az imádságos művek illettek - kinek-kinek társadalmi helyzete és anyagi lehetőségei szerint. 2. A kongregáció saját kiadványai A kongregáció szempontjából nézve érdemes külön számba venni azokat a xeniumokat, amelyeket saját költségén és saját kiadványaként, többször saját ajánlással és előszóval jelentetett meg. Az összesen ismert 22 ilyen kiadványból a legkorábbit (1678a) példány szerint nem ismerjük, így csak feltételezhetjük - amint fentebb már szó esett róla -, hogy a pozsonyi Zerweg-nyomda terméke. További, példány szerint is ismert 13 művet (I7i8a=i72ib, 1723a, 1726a, 1729a, 1729b, 1729c, 1730a, 1730c, 1731a, 1731b, 1733b, 1734a, 1734b) köthetünk az 1718 és 1750 között működő Royer-nyomdához. A Pozsonyban nyomott xeniumoknál kevesebb, összesen 8 kiadványt adott ki a kongregáció kérésére a nagyszombati egyetemi nyomda (1715a, 1716b, 1719a, 1723b, 1725a, 1725b, 1728a, 1732a).* 206 A felsorolt adatokból jól látszik, hogy míg a nagyszombati tipográfia szerepe főképp az 1710-es években és inkább á húszas évek elején volt nagyobb, a pozsonyi nyomda súlya fokozatosan megnőtt. Az utolsó öt évben egyetlen kivételtől eltekintve a helyben nyomtatott ajándékkönyvek váltak kizárólagossá. Mindez arra enged következtetni, hogy a társulat számára - feltehetően anyagilag is - egyre inkább megérte a Royer-nyomdát megbízni az akadémiai nyomda helyett, ami egybeeshetett a hazai nyomdászat magán- vállalkozásoknak kedvező 18. századi fejlődési irányával. 3. Példányszám A kiadványok példányszámára vonatkozóan forrásunk kevés, de annál érdekesebb adatot őrzött meg. Valójában a társulat életének két igen rövid szakaszából (1706-1709, 1718-1721) van támpontunk arra nézve, hogy a különböző csoportoknak, azaz a külsős uraknak és kanonokoknak, illetve a diákoknak mennyi könyvet osztottak szét. Az első, példányszámra vonatkozó bejegyzést akár az album mai olvasója is feljegyezhette volna, 1706- ban ugyanis a xeniumokról szóló szövegrész mellett egy későbbi kéz (valószínűleg az egy-két évvel későbbi históriaíró) jegyezte fel a margóra: „De miért nem tüntetted fel mások tájékoztatására a példányszámot?”.20 208? Ezt követően 1707-ben a következő arányokról készült feljegyzés: a kanonokoknak 12 (1707a), a külsős uraknak 18 (1707b), a jobb módú tanulóknak pedig 53 példányban (1707c) adtak ajándékkönyvet.208 Az arányok két évvel később is hasonlóak voltak, de a kötetszám összesen mintegy 45%-kal nőtt. A kanonokok és külsős urak körében több mint 30 darabot osztottak ki (ez valamivel több, mint a két csoport 1707-es példányszámainak össze208 „[...] videndum, ut apti libelli distribuantur, iudicio meo aptissimi sunt pro dominis canonicis ascetici, pro reliquis etiam externis precatorii.” Album, l30r. (1709) 206 A Royer- és Landerer-nyomda tevékenységére Id.: V. ECSEDY, 1999. 153-155., 215- 216. p. 2°7 Album, li8r. „Séd cur pro alterius directione non reddis numerum?” 208 Album, I23r-l23v.
