Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
34 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) ge), a diákoknak pedig 8o ajándékkönyvet.20« Egy évtized múlva, amikor a jobb módú diákok és a kanonokok között egyaránt Bidermann művét osztották ki (1718a), a „fele mennyiséget” - amint az 1721-es bejegyzésből kiderül -, mintegy 105 darabot félre kellett tenniük.210 Mivel ebben az esztendőben a külsős uraknak osztott xeniumról nincs bejegyzés, elképzelhető, hogy nem könyvvel, hanem egyéb ajándékkal tisztelték meg őket, vagy nekik is Bidermann művét adták. Bármelyik eset felel meg a valóságnak, a példányszám 1709-hez képest nem emelkedett. Ehhez képest 1721-ben a maradék kötetekkel csak a rhetorical és poeticái tanulóknak szánt mennyiséget fedezhették.211 Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tehetősebb diákok száma, így valószínűleg a teljes tanulólétszám is jelentősen nőtt, másrészt ez a xeniumkötetek példányszámát is számottevően meg kellett hogy növelje. A sodalis diákok létszámára egyébként éppen az 1718-as bejegyzésből következtethetünk, amikor a históriaíró páter a kongregáció összlétszáma alapján Bidermann munkájából körülbelül 210 példányt rendelt, ami a társulati kiadványok korban megszokott példányszámának is megfelelő, reális érték. Ehhez képest a csak a felső két osztály tehetősebb kongreganistáinak elegendő 105 példány 1721-re jelentős létszámemelkedést sejtet, kivéve, ha a megmaradt köteteket kivételesen azoktól sem sajnálták, akik nem tudtak adakozni érte. Végül meg kell említenünk, hogy a társulat nem minden évben látta el újabb áhítati olvasmánnyal a tagjait, bár ezeket az eseteket kivételesnek kell tekintenünk. Egyetlen alkalommal, 1708-ban az album arról emlékezik meg, hogy alkalmas kötetek híján a kanonokoknak és a világi uraknak római pénzérmékkel díszített tisztes rózsafüzéreket vettek, és díszesebb olvasókat osztottak ki a társulat officiálisai között is, a tanulókat pedig csontból készült rosariumokkal látták el.212 A jezsuita renden belüli, hazánkra is jellemző szokás szerint tehát a társulat rendszeresen „ajándékokkal” - áhítati könyvekkel, rózsafüzérrel, szentképekkel - látta el tagjait, aminek fejében pénz- és tárgyi adományokat kapott. így a társulat biztosította tagjai számára az egyéni áhítat eszközeit, míg a sodalisok a kongregáció mint intézmény reprezentatív megjelenését szolgálták például gyertyák, fáklyák, díszes ruhák és egyéb tárgyak adományozásával. 4. A xeniumosztás gyakorlatának vége A pozsonyi ajándékkönyv-osztás szokásában 1735-ben következett be a legjelentősebb változás, a jezsuiták ugyanis ekkor hagytak fel annak már mintegy hat évtizedes gyakorlatával. A diáriumba 1734-ben még szokás szerint feljegyezték az az évben osztott kötetek címét és az ajándékozás időpontját, de a következő évben már csak a xeniumosztásnak a rector beleegyezésével történő elmaradását említik igen szűkszavúan.213 A társulat életében a következő években talán valamiféle krízishelyzet alakult ki, mert az 1735-1739. évekből sem az album, sem a diárium nem őrzött meg fel20<) Album, l30r. 2,0 Album, 138V. 211 Album, 142V. 212 Album, 127V. 2,3 „Xenia anno hoc nulla distributa approbante a patre rectore.” Diarium, io6r.
