Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
32 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) hatból hozatták. így nyilvánvalóvá válik az az elv, amely szerint az urak és kanonokok részére elsősorban külföldi jezsuita szerzők, rendi „klasszikusok” munkáit szerezték meg, és gyakran a nagyszombati egyetemi nyomdából vagy a rendtartományi központból, Bécsből hozattak példányokat. Másrészt a korszak végén nőtt meg a pozsonyi Royer-nyomdában a társulat saját költségére kiadott xeniumok aránya (1726a, 1729b, 1730a, 1731a, 1733b, 1734a). A kongregáción belül is csak egy-egy csoport számára való megjelentetésük azt sugallja, hogy a célcsoport létszáma és a társulat anyagi ereje is megnőtt annyira, hogy ezt a többletkiadást megengedhesse magának. A megajándékozottak másik csoportját a diák tagok és jelöltek alkották. A nekik ajándékozott 28 kötetnek bő egyharmadát (10 darabot) Hevenesi áhítati művei teszik ki. Ezek közül a nem azonosított kiadások (i7iod, i7ioe, 1724b) mellett a Calendarium Marianumot (1717a) feltételesen egy nem társulati, nagyszombati kiadással azonosítottam, a Diarium két kiadását egyaránt a társulat saját kiadványaként (saját költségén) nyomtatták egyszer Nagyszombatban (1719a), egyszer Pozsonyban (1729b). Szintén a kongregáció kiadványaként jelent meg a Manuductio animae (1723a) és ennek változata, az Aucupium Innocentiae (1731b, 1734b) Pozsonyban, a Flores quotidiani (1725b) pedig Nagyszombatban. Fasching Ferenc műve (1730c) is a társulatnak a pozsonyi Royer-nyomda által kiadott xeniuma, és feltételezhetően a kongregáció adatta ki Scheidner áhítati művét is (1712b). A tanulóknak három alkalommal osztották az Officium Rákóczianumot (1716a, 1720b, 1726b), amelyekből az utóbbi két kiadás valószínűleg a nagyszombati, társulathoz nem kötődő kiadásokkal azonos. A külföldi szerzőségű munkák közül .Kempis művét, amelyet egyszer az uraknak is adtak, háromszor osztották a diákoknak (1720a, 1722b, 1733a); az előbbiek esetleg - egyelőre azonosítatlan - bécsi kiadásokkal egyezhetnek. Két, külföldi szerzőségű xenium kiadása nem azonosított (Segneri 1726b, Jaus 1726c), hármat (1712a, 1720c, I72id) pedig nem tudunk személyhez kötni, de ezeknek példányai sem ismertek. A tanulóknak összesen öt olyan, példány szerint is ismert xeniumot adtak, amelyek szerzője külföldi jezsuita volt. Az elsőt, la Couture művét (1715a) a felsőbb osztályoknak szánták, és Nagyszombatban, de a pozsonyi társulat saját xeniumaként jelentették meg. A másodikat (Bidermann, I72ib=i7i8a) - amint láttuk - tévedésből rendelték meg nagyobb számban, így a későbbi évfolyamok számára félretettek belőle. Egy ajándékkönyv (Stanyhurst, 1732b) nem társulati kiadványként jelent meg Nagyszombatban, további két azonosított kiadás pedig a társulat saját xeniuma volt, a korábbi a nagyszombati egyetemi nyomda (Périn 1728a), a későbbi (le Maistre 1729a) a pozsonyi Royer-nyomda munkája. A tanulóknak tehát népszerűbb, könnyebben elérhető műveket osztottak, amelyek nagyobb részt a hazai áhítati irodalom termékei voltak (Hevenesi, Officium Rákóczianum), gyakran kifejezetten a jezsuita kollégiumok diákjai számára íródtak (Diarium adolescentis, Astiologus Christianus), és amelyeket ismereteink szerint kivétel nélkül helyben vagy Nagyszombatban adtak ki, beszerzésük tehát egyszerűbb és olcsóbb volt. A pozsonyi társulat ajándékkönyv-osztási gyakorlata tehát tükrözni látszik az albumban is megfogalmazott elvet, amelyről a kongregáció historikusa ezt írta: „Figyelni kell arra, hogy a megfelelő könyvek legyenek ki
