Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból

64

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

betöltésével, így számos egyházi és világi előkelőség érkezett Sályba. Szemere Bertalan ünneplésére ekkor került sor.

Először az egyházmegyei főjegyző kért szót. Csesznok József ünnepélyes szónoklatot tartott, és ajándékként átnyújtott egy „díszes nyomatú, s pompás kötető” Bibliát.?9 A Bibliába a következő köszönő sorokat jegyezték be: ,A papi özvegy-és árvatár' nemtőjének, Szemere Bertalannak, hálaemlékül az a[lsó] borsodi helv[ét] hitv[allású] papság.” A feljegyzések szerint Szemere meghatódva fogadta a nem várt ajándékot, és többek között e szavakat mondta: „E szent könyvben foglaltatik a' tiszta vallás, ezen vallás terjesztője az igaz miveltségnek; a' ki tehát a' vallás' tanítóinak ügyöket felfogja, pártolja: azzal vallása iránti tiszteletét tanúsítja, de egyszersmind a' valódi miveltséget is előmozdítja.”79 80 Szemere beszéde után a gyűlés világi elnöke, Szathmáry Király József kért szót, aki méltatta a borsodi papok kitüntető figyelmességét és ajándékát, valamint a megajándékozottat, Szemerét.

Farkas Ferenc makiári református lelkész üdvözlőverset írt az alkalomra, amelyet a Bibliával együtt nyújtottak át Szemerének. A költeményt Egerben nyomtatták ki 1843-ban. Őt versszakból állt, melyhez Farkas Ferenc a mottót Virág Benedektől választotta: „Dicsőült Elődeidnek nyomdokait kövesd!” A szerző köszönetét mondott a papság nevében, hosszan méltatta Szemere nemes cselekedeteit, és áldást kívánt életére.81

9.2. A református papság kedvence

Míg a mai szakirodalomban szinte teljesen ismeretlen Szemere egyházkerületi munkálkodása és árvatár alapítása, addig kortársai írtak róla, sőt nagyra értékelték azt. Legjobban talán Csengery Antal (1822-1880) igyekezett a református Szemere megítéléséről képet nyújtani. Tőle származik a fejezet címéül választott idézet: Szemere a papság kedvence lett. Csengery - jóllehet nem foglalkozott az árvatárral részletekbe menően - még jól ismerte Szemere egyházi ügyekben vállalt áldozatos munkáját. 1851-ben így jellemezte Szemere Borsod vármegyei tevékenységét:

79 TiREL. Kgg. III. 2. 138-139. p. (= Egyházmegyei közgy.jkv. Sály, 1843. április 4-5. 6. pont.) Csesznok József beszédéről ezt jegyezték fel: „a rokon érzelmű papság állandó tisztelete s hálája jeléül, egy díszes nyomatú, s pompás kötetű szent könyv nemzeti szövegével, melly mind az ó, mind az új szövettséget magába foglalá, mint meggyőződésük szerént legbecsesebb ajándokkal kedveskedett, melyet a szónokló Fő Jegyző azon legforróbb óhajtással nyújta által, hogy a kedvező gondviselés, mint égi nemtőjét az özvegyeknek, s árváknak, hosszas évek sorain keresztül tündököltesse, a több jól tevők dísz koszorújába.”

80 Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1843.18. sz. 213-214. p.

81 ELTE - Egyetemi Könyvtár. KNY-19-04631. (= Üdvözlő versek 685. Farkas Ferenc: Hála üdvözlet. Tekintetes nemes, nemzetes, és vitézlő Szemere Bertalan Urnák, tekintetes nemes Borsod vármegye érdemtellyes fő bírájának, az alsó borsodi helvét hitvallású egyházmegye lelkes ülnökének, a papi özvegyárva pénztár alkotójának, az emlék Bibliához kísérőül. Egerben, 1843.)