Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból

Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben 65 „1838 óta gyakrabban megjelent Szemere egyházi és megyei gyűlése­ken. Egyházi gyűlésben indítványozta és alapította a papi özvegy és ár­vatárt. Ez intézet tervét egészen ő készítette, utazása közben, Helvécziában, Alsatiában, Németalföldön s Franczia- és Angol ország­ban gyűjtvén hozzá az adatokat. Még a számvitelt és gyakorlati kezelést is maga dolgozta ki, maga vezérelte. Az intézet most már (1851) 50—60 ezer forinttal rendelkezhetik s évenkint kioszthat 8-10 forint jövedel­met. Ennek nyomán hasonló intézeteket állított a többi reformált egy­házkerület is. Mi által Szemere a protestáns papság kedvencze lett, s emlék-bibliával ajándékozák meg.”82 * Szemere másik kortársa, az evangélikus Pulszky Ferenc (1814-1897) szin­tén több nyugat-európai utazást tett az 1830-as években. Gyakran kritikus hangvétellel fogalmazott saját kortársairól, ám Szemerével kapcsolatban rendkívül lényeglátó megfigyelést tett. Visszaemlékezésében Eötvös József A karthausi című regényének és Szemere Bertalan útleírásának fogadtatá­sáról elmélkedett. Szemere könyvének jóval nagyobb sikere volt Eötvös írásánál, melyet Pulszky azzal magyarázott, hogy Szemere rendkívüli nép­szerűségének és elfogadottságának hátterében közismerten kálvinista mi­volta állt: „Szemere Bertalan útleírása sokkal nagyobb hatást gyakorolt, az ifjú­ság gyönyörködött a keresett frázisokban, s minthogy sokat is lehetett könyvéből tanulni, ha nem is újat, mégis hasznost, mert Szemere gya­korlati szemmel utazta be Német-, Francia s Angolországot, s azonkí­vül kálvinista volt, oly időben, midőn hitsorsosai híjában voltak a nagy embereknek, a fiatal írónak híre hamar elterjedt az egész hazában.”8s Szemere Bertalan részvétele a református egyház közügyeiben csaknem tíz éven át tartott, melynek csak az 1848-1849-es forradalom és szabadság- harc vetett véget. Szemere - mint köztudott - 1848-ban a Batthyány- kormány belügyminisztere, majd az Országos Honvédelmi Bizottmányban az igazságügyi tárca felelőse, és Felső-Magyarország kormánybiztosa lett. 1849-ben Kossuth Lajos kormányzó mellett Magyarország miniszterelnöke és belügyminisztere volt. A fegyverletétel után előbb Törökországban majd Párizsban élt, távollétében halálra ítélték, csupán 1865-ben kapott amnesz­tiát és tért haza már betegen. Szemere Bertalan 1869-ben hunyt el, Budán temették el. Hamvait 1871. május 1-jén szállították Miskolcra, ahol ünnepé­lyes körülmények között helyezték örök nyugalomra a református templom 82 Csengery Antal: Adatok Szemere Bertalan életrajzához. Első közlemény. Készült 1851-ben. In: Budapesti Szemle, 1869. 13. köt. 61. p.; CSENGERY ANTAL: Történeti ta­nulmányok és jellemrajzok. Második kötet. Pest, 1870. 220. p. Pulszky Ferenc: Életem és korom. I. köt. Sajtó alá rend.: Oltványi Ambrus. Bp., 1958.173- P-

Next

/
Thumbnails
Contents