Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból

56

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

Az egyházi kánonok toldása-foldása, valamint a kánonok és rendeletek szabad, mindenki kénye-kedve és érdeke szerinti magyarázata olyan jelenség, amely csak zsinattartás útján változtatható meg.

Az özvegy-árva tár kötelező tagságával kapcsolatban a papság félelmeit fogalmazták meg. A kényszerítő szabály megütköztette a papokat és a jótékony intézet iránt idegenséget szült bennük. Az évenkénti adózást csaknem egyöntetűen elutasították. Csekély jövedelmük miatt hallani sem akarnak az új tárba történő fizetésről, éppen hogy megszokták a tizenkét évvel korábban alapuló egyházmegyei fiók özvegyi tárat. Ha mégis szükséges volna az új tár felállítása, akkor ők a fiú árvákat 24. életévükig, a leány árvákat férjhez menésük évéig, az ügyefogyottakat és nyomorultakat pedig életük végéig segítenék. Ha valamelyik pap családja javára házat, szőlőt, földet akarna venni, akkor kérhessen kölcsön az intézettől. Az intézet vagyonát ne adják ki magánszemélyeknek, hanem közösségeknek, esetleg bankoknak. Az egyházmegyei deficiens kasszában mindenképpen szeretnének megmaradni, annak szépen növekszik tőkéje, az egybeolvadást nem támogatják. Inkább egy olyan intézetet szeretnének felállítani, melybe a papok egy megállapított összeget bizonyos idő alatt befizetnek. Ha megnyitják az új tárat, akkor szűnjön meg a kollégiumi és a régi szűkösök pénztárába való adózás. Az egyházkerület jelenlegi özvegyei és árvái a szűkösök kasszájának immár csaknem fél évszázada növekvő tőkéjének kamatjából kapjanak segítséget.44 45 Ha pedig mindenki meghalt, aki jogosult volt a régi kasszához, akkor csatolják annak vagyonát az új intézethez. Ha javaslataikat megfogadja az egyházkerületi küldöttség, akkor szembetűnő áldások származnak majd az új intézetből, de ha a régi adókat is fizetni kell, akkor a papok nagyobb részére nézve erő feletti kívánság volna az intézet megalapítása.4s

5.5. Alsó-Zempléni Református Egyházmegye

„Tek[inte]tes Szemere Bertalan Úrnak, a Papi Özvegyek, s árvák sorsát biztosító intézetet tárgyazó terve iránti vélemény adásra E[gyház] Megyénk is fel szóllíttatván - alázatos véleményünket következőkben teijesztjük fel:” A papok sorsa biztosításának javaslati pontjai közül az 1., 2., és 4. pont az alsó-zempléni egyházmegyében eddig is megvalósult, abban nem látnak semmi újat. A 3. szabályra vonatkozóan javasolták, hogy a korszellemtől teljesen idegen papmarasztásnak még a nevét is töröljék el, és egyedül erkölcsi hibáik miatt lehessen a papokat elmozdítani szolgálati helyükről. Ezért az 5. pontnak azon részével sem értettek egyet, hogy az elbocsátásra bármekkora egyetértés mellett is, elegendő ok lehet a lelki elidegenedés, hiszen egy nagy befolyású egyháztag akár a teljes gyülekezetét a lelkész

44 Az egyházkerületi szűkösök kasszájába minden pap, tanító és eklézsia adózott. Az adózás mértéke nem volt egységes, egyházmegyénként és falvanként jelentős különbségek voltak. Az egyházmegyék szedték össze a pénzt, melyet az egyházkerületi gyűlésen adtak át, és ott tárgyalták azok neveit is, akik rászorultak a segélyre: papok, tanítók, árvák és özvegyek részültek segélyben.

45 TiREL. B/LXIII/27.959/79-a/. (= Az Abaúji Református Egyházmegye véleménye az özvegy-árva tárról. Kelt: Kázsmárk, 1840. április 10.)