Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben 57 ellen tudja fordítani. Az özvegy és árvatár ügyéhez új javaslatokkal álltak elő. A tár bevételét növelni lehetne, ha a lelkész halála után az eklézsiába szabad hívás útján érkező iíjú pap jövedelmének egy részét, az eklézsia nagyságától függően 1/6, 1/3 vagy V2 részét visszatartanák. Ugyanígy növelhető volna a bevétel, ha a világi renden lévő tehetősebb személyeket, vagy minden egyházközségben a közbirtokosokat felszólítanák a tár támogatására. A prédikátori év félidejében özvegyen maradiakra ne küldjenek rá káplánt, aki így elveszi fizetésük felét vagy harmadát. A kisebb egyház- községekbe jáijanak inkább a vasárnapi istentisztelet megtartására a szomszéd lelkipásztorok. A népesebbekbe a legrégebb óta káplánkodó személyt küldjék az év végéig, aki elégedjen meg a koszttal és szállással, ne kívánjon pénzt szolgálataiért. Végül a szerzővel egyetértve javasolták, hogy az eklézsiái törvényeket és szokásokat ne csak toldozzák-foldozzák, hanem gyökeres javításnak vessék alá. Kérjenek a királytól zsinattartási engedélyt, és hozzanak a kor kívánalmainak megfelelő eklézsiái törvényeket: liturgiái egyformaságot az egyházban, az eklézsiák és lelkipásztorok viszonyának rendezését, a négy egyházkerület területi újrarendezését.46 47 5.6. Tornai Református Egyházmegye „Igenis elisméri Közönségünk az Alapítványnak szükségét és Jótékonyságát, és kivánnya /: mivel másképen meg alapithatónak nem véli:/ hogy az ahoz járúlásra, minden Prédikátorok és Ekklésiák, Jővedelmőkhözi irányban köteleztessenek; de azomba az elönkbe adott Tervet, a Magyar országi, annyival inkább a Torna Megyei, átaljában igen csekély Jövedelmű Prédikátorokra ’s Eklesziákra alkalmazhatónak nem látja.” Azt kellene inkább megvárni, amíg a meglévő Deficiensek Pénztára annyira megerősödik, hogy kamataiból állandó biztosítást nyerhessenek a rászorulók. Addig, amíg ez nem lehetséges, inkább fizessék a prédikátorok az 1791-es budai zsinat 115. kánonjában meghatározott összeg kétszeresét, vagyis minden száz forintot meghaladó jövedelem után ötöt.47 Szorgalmazza az egyházmegye továbbá, hogy egy részrehajlás nélküli bizottság írja össze az összes TiREL. B/LXIII/28.i78/298-b/. (= Az Alsó-Zempléni Református Egyházmegye véleménye az özvegy-árva tárról. Kelt: Sajóhídvég, 1840. szeptember 7.) 47 A115. kánon kimondta: „Az elgyengült lelkészek és iskolatanitók, és azok özvegyeinek és árváinak pénztárába, kik vagyontalanok, és magokat közjótéteményre méltatlanokká nem tették, minden lelkészek és iskolatanítók 100 v[áltó]f[orin]tot meghaladó jövedelmeikből évenként száztól 2 V2 f[orin]tot fizetnek, az egyházak is ugyanannyit mint lelkészeik. Az új lelkészek ezen fizetéstől két évig mentek lesznek. E pénztár önkéntes adakozásoknak is nyitva álland. A lelkészek, iskolatanítók, egyházak, vagy önkéntes adakozások által begyűlt pénzt az esperesség egyházlátogatáskor összeszedi, az e[egyház] kerületnek beadja, ez kölcsönre kiadja, és meghatározza, jövedelméből mi a kiosztandó. Minden lelkész jövedelmének mennyisége az e[egyház] kerületek által minden egyházakban összeírandó.” Az 1791. évben Budán tartott nemzeti zsinatban hozott egyházi Kánonok. In: Sárospataki Füzetek, i860.1. sz. 83. p.
