Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: Hálózatok harca
86 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) nincs szükség olyan mozgalomra, amely a nemzetközi testvériséget és a pacifizmust tűzte zászlajára. A parlamentben napirenden voltak a Szálasiékkal rokonszenvező képviselők kirohanásai. Azt is követelték, hogy a cserkészetet egyesítsék a félig katonai jellegű levente szervezettel. A Magyar Cserkészszövetségen belül ennek a felfogásnak hangadója Kolozsváry Béla nyilas párttag volt. Az alapító tanításának megfelelően a cserkész szellemet a cserkészvezető képzésben Koszteritz József (Koszter atya), a szövetségen belül a Táborkereszt közösség képviselte. Teleki Pál az 1940. évi közgyűlés végén tartott tiszti összejövetelen keserűen állapította meg, hogy a beteg társadalom megfertőzte a mozgalmat. Főleg három személyiség Horthy Miklós kormányzó, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter és Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, főcserkész hatékony, következetes hozzáállásának eredményeként egészen az 1944-es nyilaskeresztes hatalom átvételig sikeresen hárultak el a közel hatvanezres cserkészközösséget fenyegető beolvasztási kísérletsorözat veszélyei. A megszálló németek segítségével uralomra került Szálasi kormány utasítást adott ki, miszerint hungarista őrszem-mozgalommá kell átalakulnia a magyar cserkészetnek. Ennek azonban vajmi kevés foganatja volt.3 A Magyar Cserkészszövetség nagy nemzetközi hálózatnak volt a tagja. Kapcsolódott a katolikus egyház horizontálisan és vertikálisan kialakult hálózati struktúrájához. A nyilas diktatúra sem tudta felszámolni. A bolsevik típusú kommunizmusnak is új módszereket kellett alkalmazni a szívós ifjúsági szervezet felszámolására. A fokozatosság alapelvét alkalmazva a kommunisták és szövetségeseik az általuk kiépített hálózat segítségével megkezdték a támadásokat a militaristának, sovinisztának, klerikálisnak nevezett, sőt fasisztának is titulált cserkészet ellen. A koalíciós kormányzás látszatdemokráciája nem tette lehetővé a nyílt támadást, ezért különböző ernyőszervezetek - Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, úttörő mozgalom - kezdték meg a behatoló bomlasztást. A magyar cserkészet a nyilas diktatúrát megsínylette, de életképességét bizonyította, hogy a debreceni ideiglenes kormány külügyminisztere, Teleki Géza - Teleki Pál volt főcserkész fia - közreműködésével és a Nemzeti Bizottság engedélyével megkezdődött a Magyar Cserkészszövetség újraélesztése. Megalakult az Országos Intézőbizottság. A bomlasztó szándék is lépést tartott ezzel. Egyes bizottsági tagok a baloldali hatalomtól kapták megbízatásukat. 1945-ben megtartották a tisztújító közgyűlést. 1945. november elején Sík Sándornál is összejöttek mindazok, akik a régi valláserkölcsi alapokon álló cserkészet megteremtésén fáradoztak. A közgyűlés az iskolai cserkészcsapatok és a falusi cserkészet létrehozását javasolta. A mozgalmi hálózat kiépítését jelentette ez. 1946. július 4-én Rajk László belügyminiszter feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget. Több cserkészvezetőt letartóztattak. Koholt vádak alapján kínzással annak beismerésére kényszerítették őket, hogy kamaraerdei kirándulások alkalmával lelőttek és elástak egy szovjet katonát, üdén Miklós és Dietzl László egyetemista rajvezetőket a szovjet katonai bíróság koncepciós perben golyó általi halálra Ítélte. (A szovjet katona holtteste nem került elő.) * * Ivasivka MÁTYÁS — Arató LÁSZLÓ: Sziklatábor. A katakombacserkészet története. Bp., 2006. (továbbiakban: Ivasivka-Arató, 2006.) 31-32. p.
