Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964

Egy katolikus főpap vívódásai

71

kapcsolatban ugyan igenlő választ adott, de ennyiben is maradt, az Állami Egyházügyi Hivatal számára hivatalosan nem adott semmilyen választ. Hamvas püspök az utazással szembeni fenntartásokat abban látta, úgy fogalmazta meg, hogy ő „a szentatyától mégis csak függőben van és az nem jó, ha ő olyan területre kalandozik el, amely a pápának idegen”. Itt utalt az 1958-as moszkvai útjára,3° amikor a pápa emiatt megrovásban részesítette. Azok, akik az utazás mellett érveltek, ekkor felhívták a püspök figyelmét arra, hogy XXIII. János pápa egyházpolitikája nagyban különbözik elődje, XII. Pius egyházvezetésétől.31

Amikor éppen nem a pápára hivatkozva vonakodott kiutazni Moszkvába, akkor megromlott egészségi állapotát, öregségét emelte ki visszatartó öleként Hamvas püspök. Rátkai főelőadó itt nem mulasztotta el szóvá tenni jelentésében, hogy „a vatikáni zsinaton való esetleges részvételnél már nem számítana a megrendült egészségi állapota, miszerint feltétlen törekvése ma is, hogy ott részt tudjon venni”. Azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy Hamvas Endre tarthatott attól is, hogy, az ősszel összeülő zsinaton, azzal ha most elutazik Moszkvába, túlságosan elszigetelődhet a többi résztvevő zsinati atyától, elsősorban a nyugatiaktól. Félő lehet, hogy nem tekintenének rá ugyanúgy, mintha tartana egy kis távolságot. Mint utólag már tudjuk - habár valószínűleg ez a moszkvai úttól független -, ez a félelem be is igazolódott. A jelentés ezen fentebb idézett részéből világossá válhat számunkra, hogy a Csanádi főpásztor, ha nem éri a külső ráhatás, akkor nagy valószínűséggel- nem utazott volna ki a Moszkvai Leszerelési és Béke-világkongresszusra - ezen nem változtat az a tény, hogy az út után maga is pozitívan értékelte az azon való jelenlétét, melyről később a Népszabadság 1962. július 17-i számában nyilatkozott Lovászi Ferenc kérdéseire válaszolva Szegeden.* * 32 „Meggyőződésem, hogy e nagy fontosságú tanácskozás nem suhan el nyomtalanul az emberiség lelkiismerete fölött” - méltatta a gyűlést. „Olyan hangulatot, ébresztő gondolatokat áraszt messzi világrészekben is, amely új hullámokat ver a népek lelkében, szívében. Hatása magasabbra emeli és biztosabb vizekre vezetheti az emberiség veszélyeztetett hajóját.”33 * A cikk egyéb részei lényegében úti- illetve élménybeszámoló arról, hogy milyen különféle nemzetiségű, vallású, bőrszínű emberekkel ismerkedett meg a püspök. Felelevenítette a korábbi moszkvai útját, amikor először tapasztalta a püspök a metróban, hogy milyen a mozgólépcső. A cikk egyértelműen propaganda célzattal íródott, azt kifejezendő, hogy milyen jó az állam és az Egyház viszonya. A püspököt lényegében csak felhasználták, mint eszközt.

3" 1958. április 20. és május 10. között Hamvas püspök vezetésével 30 fős egyházi (katolikus, református, evangélikus) delegáció járt Moszkvában és a balti államokban. Ld.: FEJÉRDY, 2011. 342. p. (Rátkainál tévesen 1957-es útról van szó.) Részletesen írt korábban a papságra és a hívekre gyakorolt hatásról, valamint a moszkvai útról, amelyen a kiutazók többsége ekkorra már beszervezett ügynökként tevékenykedett: Szabó Csaba: Magyarország és a Vatikán. Egyházpolitika a hatvanas években. In:

„Hatvanas évek” Magyarországon. Szerk.: Rainer M. János. Bp., 2004. 63-95. PRÁTKAI91.3.

Rátkai 1.3.. Rátkai II. 2.

:« Lovászi Ferenc: Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök a leszerelési és békevilágkongresszusról. In: Népszabadság, 1962. július 17.