Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
68 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) vörös püspöknek nevezték egyes külföldi sajtótermékekben, vagy éppen az állam által „reakciósnak” titulált körökben. Rátkai mindazonáltal kénytelen volt tudomásul venni, hogy családon belüli ügyekben nem tud befolyásával élni.21 1962. október 3-án kelt jelentésében egy a pártállam szempontjából sokkal kedvezőtlenebb állapotra hívta fel a Prantner József elnök által irányított Állami Egyházügyi Hivatal, á Csongrád Megyei MSzMP Agitációs és Propaganda Osztályát vezető Szilágyi Júlia, Dán István Csongrád megyei rendőrfőkapitány, a Szegedi Városi MSzMP Agitációs és Propaganda Osztályát vezető Szögi István, valamint a már korábban is említett Hantos Mihály Csongrád Megyei Tanács VB. elnökhelyettesének figyelmét. Azaz, a szegedi aulában „2-3 papi személy fékező erő[ként]” hat, nem szolgálja az állam és az Egyház jó együttműködését. Rátkai főelőadó ezeknek a papoknak a jelenlétét károsnak tartotta, mivel számára és az Állami Egyházügyi Hivatal számára is gondot okoztak, mondván ráhatásukkal rossz irányba terelték Hamvas püspököt. Két - a rendszer által nem „haladónak” tartott - papot Rátkai külön ki is emelt: Magyar Károly spirituálist (szemináriumi lelki igazgatót), a Csanádi püspök gyóntatóját és a már nyugállományban lévő Sopsich János volt püspöki irodaigazgatót. Utóbbi különösen nagy fejfájást okozott az egyházügyi főelőadó számára; Magyar atya esetében viszont nyugalommal vette tudomásul, hogy a püspök 1962. szeptember í-jén szemináriumi spirituálisi tisztsége alól felmentette gyóntatópapját. Az azonban nem derül ki Rátkai jelentéséből, hogy ebben mekkora szerepe volt - ő a felmentés tényét csak közli. Arra következtetek, hogy Hamvas a menesztéssel esetleges előnyöket várhatott a pártállam részéről. Azaz enged is, de cserébe vár is valamit. Sopsich atyával a főpásztor szinte napi rendszerességgel találkozott, ami még rosszabb, mármint persze Rátkai álláspontja szerint, hogy nemegyszer naponta kétszer vagy akár háromszor is. Az idős pap szavára sokat adott a püspök, „vele szemben végtelenül gyenge és elnéző” magatartást tanúsított. Ezzel „nemcsak Hamvas püspök felé okoz gondot, [már ami az Egyház állammal való pártállam által megfelelőnek tartott együttműködését jelentette], hanem általában az aula egész munkájára sokszor fékezőleg nyomja rá bélyegét” - vázolta Sopsichcsal szembeni kifogásait az egyházügyi főelőadó.22 Feltételezhetően a jelentés címzettjeitől nem várt intézkedést, csak tájékoztatta őket, ha esetleg később mégis lépni kéne a fékező személyekkel szemben. Szilas József szemináriumi rektor és Molnár Antal kanonok Hamvas püspök korábbi bizalmi emberének, az amnesztiával szabadult Havass Géza volt püspöki számvevőnek a Szegedi Dómhoz segédlelkészi minőségben történt helyezését ugyancsak elhibázott lépésnek tartotta, azaz hogy így a püspök közvetlen közelébe került. Szilas véleménye szerint „olyan plébánián, ahol a vezető plébános [Molnár Antal] nap mint nap fáradozik a békemozgalom ügyében, egy büntetett előéletű pap szolgálata a jövőben ezt egyáltalán nem fogja tudni segíteni, illetve visszahúzó erőként is hathat”. Rátkai ehelyütt jelentésében megjegyzi, hogy meglátása szerint ai rátkai i. 2-3.-- Rátkai II. 3.
