Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
Egy katolikus főpap vívódásai 69 Havass papi szolgálata már nem jelent veszélyt az állam számára, a pappal való „foglalkozásomon keresztül - különösebb probléma nem fog felszínre kerülni”. Szilas atya Havass-sal kapcsolatos negatív véleményét az egyházügyi főelőadó a két pap között már korábban fennálló nézeteltérésekből fakadónak nevezte, ezért a rektor véleményének nem tulajdonított nagyobb jelentőséget.23 Az amnesztia-rendelet (Elnöki Tanács 1963:4. sz. közkegyelmi rendeleté2^) kapcsán Rátkai János röviden megemlítette, hogy azt Hamvas püspök korábbi beadványára történt intézkedésnek tekintette, „és jóleső érzéssel vette tudomásul [...], hogy [...] nemcsak saját papjai”, mint Havass Géza atya, „hanem a többi érintett egyházmegye papsága is részesült amnesztiában”. Szilas rektornak ez esetben is rossz véleménye volt a szerinte „elhamarkodottnak mondható” amnesztiáról, mivel azzal, hogy a pártállam szemszögéből nem haladó szellemiségű papok szabadultak, „ez semmi esetre sem fogja segíteni a papi békemozgalmat”. Havassról Szilas Rátkainak itt is elmondta, hogy „nem kellett volna szabadlábra helyezni, mert még annyira eleven nemcsak papi körökben, hanem világiak között is, államellenes cselekedete”, így tehát következtetésképpen további fogva tartása lett volna kívánatosabb Havas.snak.2r> 1961. június 25-én ítélte el koncepciós perben a Fővárosi Bíróság a Regnum Marianum közösséget vezető Emődy László atya által irányított „államellenes összeesküvést” szervező csoport tagjaként. A per milyenségét jól mutatja, hogy Havass és Emődy a tárgyaláson találkozott egymással életében először, de Emődy a per más vádlottjait (Lénárd Ödön, Ikvay László) is csak látásból ismerte.* 26 * Moszkvai Leszerelési és Béke-világkongresszus Rátkai Hamvas Endre Moszkvába, a Leszerelési és Békevilágkongresszusra történő kiutazásával kapcsolatban is - a korábban már említett - tétovázásra hajlamos magatartását emelte ki Grősz érsek halálának első évfordulóján kelt jelentésében. E mögött a viselkedés mögött azonban sokkal összetettebb dolog állt, ami meglátásom szerint elsősorban a püspök lelkiismereti vívódásaira vezethető vissza. Kétségtelenül a Csanádi főpásztor nehéz helyzetben volt, ha Egyházához is hű akart maradni, de a pártállammal sem akart újabb konfliktusba keveredni. Amíg 1962. április 18-i jelentésében Rátkai még azt írta, hogy „nem sok reményt látok az irányban, hogy részvételére feltétlenül számíthatunk”2? Rátkai IV. 2-3. 54 börtönbüntetésre ítélt pap és szerzetes nyerte vissza szabadságát. Az Egyházzal való tárgyalások mielőbbi megkezdése, az állam jó szándékának bizonyítására kívánták felhasználni az amnesztia-rendeletet. Ld.: SZÁNTÓ Konrád: A kommunizmusnak sem sikerült. A magyar katolikus egyház, 1945-1991. Miskolc, 1992. 59. p. Vö. még: HETÉNYI Varga KÁROLY: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. I-III. köt. Abaliget, 1992-1996. « Rátkai IV. 2. 26 Havasy GyüLA: Magyar katolikusok szenvedései, 1944-1989. Bp., 1990. (továbbiakban: Havasy, 1990.) 183. p.; BOZSÓKY-LUKÁCS, 2005. 230. p.; Villámsugár, fedőnév: „Fekete hollók”. Pillanatképek a katakomba-cserkészet élete történéseiből. Szerk.: Várnagy Elemér. Bp.-Medgyesegyháza, 2004. w Rátkai I. 4.
