Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
Egy katolikus főpap vívódásai 67 Hamvas püspök vajmi kevéssel segítette az állam és az egyház jó együttműködését”. A főelőadó a püspököt bírálóktól hallotta az alábbi ironikus megjegyzést is: „Mi az, ha valaki a püspöki kar elnöke lesz, azzal együtt jár, hogy egyben teljesen visszavonul?”17 Hamvas püspök két tűz között A 2004-ben elhunyt Bozsóky Pál Gerő ferences történész így jellemezte 1993-ban eredetileg francia nyelven megjelent munkájában a püspöki kar élére kerülő Csanádi püspököt: „»hasznos«, de minden valódi tekintélyt vagy befolyást nélkülöző személy volt. Ezzel szemben jogi helyzeténél fogva »elfogadható« közvetítő lehetett” a korabeli Magyarországon.18 „Kiss János” ugyancsak megállapította Hamvas püspökről, hogy „egyéniségének adottságai, helyes és reális meglátásai a konkrét helyzetről valóban alkalmassá teszik erre a hivatalra”.19 Ezt úgy is értelmezhetjük, levezetve az ügynök jelentéséből, hogy a fennálló körülmények között egy megfelelő személy állt a magyar püspökök élén, aki amellett, hogy az állammal lehetőség szerint jó viszonyra törekedett, az egyházi érdekeket sem hagyta figyelmen kívül. A vezetői képességek tekintetében Rátkai János akkori Csongrád megyei egyházügyi főelőadó úgy vélte, hogy „Grősz idejében a püspöki karon belül szekundásnak kitűnő volt, de most a rábízott zenekarban nagyon bizonytalan prímás”. A főpapot két tulajdonsággal jellemezte: makacsság és tétovázásra való hajlam. Ezeket vezető személy esetében egyenként is rossznak, „együttesen pedig egyenesen zavart okozfónak]” tartotta. Mindezek ellenére még így is úgy vélte, hogy a pártállam szempontjából Grősz Józsefhez képest könnyebb tárgyalópartner Hamvas Endre, de jelentésében nem felejtette el hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a püspököt „nagyobb pozitív támogatókkal” vegyék körül a püspöki karon belül. így az egyházpolitikai döntések meghozatalánál gyorsabban elérhetik, hogy a főpásztor, mint a püspöki kar elnöke a rendszer számára megfelelő irányban lépjen. Itt elsősorban Várkonyi Imre kalocsai főkáptalani helynökre, Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzóra és Cserháti József pécsi káptalani helynökre gondolt a főelőadó.20 A rezsim szempontjából hátrányosnak nevezte a főelőadó a Csanádi püspök húgainak (Hamvas Ilona, Mária, Hermin) aulában való jelenlétét, mivel azok „a szokásos női »logikából« származó féltésből sokszor megzavarják” bátyjukat. A hölgyek ugyanis mindig ijedten fogadták, amikor fivérüket kommunistának vagy éppen a kommunistákat támogató 17 Rátkai I. 2. 18 Bozsóky-Lukács, 2005. 81. p. 19 ÁBTL. 3.1. 2. M-30613/1. „Kiss János” fn. ügynök. 213. p. 20 Rátkai I. 2. Várkonyi Imre 1961 és 1964 között kalocsai főkáptalani helynök. 1963 és 1971 között országgyűlési képviselő, amiért is az Apostoli Szentszék kiközösítette. Brezanóczy Pál 1945 és 1948 között a kassai püspökség magyarországi részeinek általános helynöke, később rozsnyói apostoli kormányzói helynök, 1952 és 1959 között egri érseki, majd főkáptalani helynök. 1959-1969-ig Eger (és a csatolt részek) apostoli kormányzója. 1969-től 1972-ig egri érsek. Cserháti József 1961-től pécsi káptalani helynök, 1964-től melzi címzetes püspök és pécsi apostoli kormányzó, majd 1969 és 1989 között pécsi püspök. 1994-ben hunyt el.
