Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
64 Egyháztörténeti S2emle XIV/2 (2013) tásuk ténye (impeditus) állt fenn, mások pedig csak persona non grata megtűrt személyek voltak (Endrey, Kisberk, különösen Shvoy5). Hamvas püspök egyházpolitikájában Czapik Gyula6 * egri érsek álláspontjához állt közelebb, ami a modus uiuendire törekvést, az állammal való szükségszerű tárgyalásokat részesítette előnyben a Mindszenty-féle ellenállással szemben. Mindemellett akadályoztatott püspök-társaik érdekében is igyekeztek lehetőségeik szerint megtenni, amit lehetett. Czapikkal kapcsolatban mindenképpen meg kell azonban említeni itt, hogy 1948-ban a tárgyalásokat még ő is a hercegprímás beleegyezésével kezdte meg, noha Mindszenty ettől függetlenül kezdetektől fogva gyanakodott, ahogyan Balogh Margit fogalmaz, „mi állhat a kommunisták hirtelen támadt megegyezési szándéka mögött?”? Rátkai János informálódásai Rátkai János, a Csongrád Megyei Tanács VB. Titkárság egyházügyi főelőadója 1962-től8 töltötte be ezt a munkakört, korábban a második Kádár-kormány miniszteri biztosa volt a Csanádi Egyházmegyében.9 Információit elsősorban az általa „pozitív papságnak” nevezett, pártállamhoz lojális papoktól szerezte, de más személyekkel - például Hamvas püspökkel - folytatott megbeszéléseinek is nagy hasznát vette, hogy minél jobban átlássa az egyházpolitikai kérdéseket, és befolyásolni tudja azok menetét. Miniszteri biztosi hivatalából való távozását követően - mint írja jelentésében - a helyzete igencsak megváltozott, mivel nehezebben tudott forrásaival találkozni, mint amikor még bejáratos volt az aulába. Mindezek ellenére - a rendelkezésemre álló információk szerint - nem voltak fenntartásai megváltozott funkciójával szemben, jóllehet a miniszteri biztosok korábban „ellenőrző hatalommal, a gyakorlatban pedig döntéshozatali hatalommal is föl voltak ruházva”.10 A főelőadó Rátkainak a hírekhez való hozzájutását az is nehezítette, hogy a püspök rossz néven vette és számon kérte papjain a vele való s Shvoy Lajos a Regnum Marianum templom első plébánosa volt 1918-tól, 1927 és 1968 között székesfehérvári püspök. 1947-től pápai trónálló. AII. világháború után kiépülő rendszer igyekezett elszigetelni. Ugyan nem internálták, de próbálták főpásztori munkájának végzésében korlátozni mozgásterét. Közeli jó kapcsolatban állt Mindszenty hercegprímással. 6 Czapik Gyula 1939 és 1943 között veszprémi püspök, majd 1956-os haláláig egri érsek. i BALOGH Margit: Kötélhúzás a kulisszák mögött. In: Csapdában. Tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945-1989. Szerk.: Bánkuti Gábor - Gyarmati György. Bp., 2010. 43-80. p. (továbbiakban: Balogh, 2010.) 49. p. 8 Fejérdy Andrásnál úgy szerepel, hogy 1959-től volt egyházügyi főelőadó: Fejérdy András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat, 1959-1965. Bp., 2011. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok.) (továbbiakban: FEJÉRDY, 2011.) 325. p. « Rátkai 1.1. és Rátkai III. 6. 10 Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok. (1943-1989) Bp., 2001. (továbbiakban: CASAROU, 2001.) 135. p. Agostino Casaroli pápai diplomata, 1961 és 1967 között a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának helyettes titkára, majd 1967-től titkára. 1979-től pro-államtitkár. 1967-től karthagói címzetes érsek, 1979-től bíboros, ekkortól 1990-ig államtitkár.
