Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság

40

Egyháztörténeti S2emle XIV/2 (2013)

II.

Ifj. Benkő István beszéde ápr. 2-án a Teológia dísztermében Testvéreim!

Az a nagy átalakulás, ami a proletárdiktatúrával bekövetkezett, borzasztó izgatottságot és zavart váltott ki mindenfelé. Mi is ennek a zavarnak és izgalomnak a hatása alatt állunk. Jóformán alig tudjuk, hogy mi történik körülöttünk. De ez a zavar és tájékozatlanság bármennyire kínos is, mégis természetes. Hiszen a proletárkormány éppen a napokban olyan intézkedéseket foganatosított, amik nem csak a régi társadalmi rendet, hanem mindnyájunk egész gondolkodásmódját, egész világnézetét az alapjaiban támadják meg. Mert a kommunizmus célja az, hogy a külső keretekkel együtt az egyének és tömegek öntudatát is megváltoztassa. Ha hozzávesz- sziik; hogy az egész változás milyen váratlanul ért bennünket, meg fogjuk érteni, hogy a szanatóriumok miért telnek meg őrültekkel, hogy miért hallunk hírt annyi öngyilkosságról. Ezekben a komoly órákban azért jöttünk össze, hogy az általános zavarban tájékozást, az általános izgalomban megnyugvást nyerjünk és megtudjuk, hogy nekünk hívő keresztyéneknek a mai viszonyok között mi a kötelességünk, mit kell cselekednünk.

Két oldalról akarok szólni előttetek:

1., Hogy a mi keresztyénségünk milyen viszonyban áll azzal a programmal, amit a proletárkormány magának vall, s aminek a hangoztatását most mindenütt hallhatjuk.

2., Hogy a hívő keresztyén ember számára most milyen munka kívánkozik a lelkek világában, más szóval hogy a mai viszonyok között mi a kötelességünk, mit kelljen cselekednünk. Ez a gyakorlati szempont.

Ha egy vallásrendszert, vagy bármely filozófiát meg akarunk ítélni, véleményt akarunk alkotni róla, három kérdést kell feltennünk:

1., Milyen Istenfogalmat,

2., milyen emberfogalmat,

3., milyen világfogalmat képvisel.

Ez a három szempont megadja minden világnézet legfőbb karakterisztikumait. Ha a keresztyén vallás lényegét meg akaijuk ismerni, a keresztyénségben rejlő Istenfogalom, emberfogalom és a keresztyén világfogalom világos felismerésére kell törekednünk.

A keresztyén Istenfogalom a legvilágosabban akkor domborodik ki előttünk, ha a pogány vallások Istenhitének sötét hátterébe állítjuk azt. Minden pogány vallás megegyezik abban, hogy Istent olyan lénynek képzeli el, aki nemcsak emberfeletti, hanem az embertől mereven elkülönülő, megközelíthetetlenül felsőbbrendű valóság, aki mint egy kényúr uralkodik az emberiség, minden teremtmény felett. Az ő alattvalói szolgák, rabszolgák, akiknek a dolga az örök engedelmes rabszolgaság és nincs semmi remények, hogy valaha a kényszerszolgaságnak erről az alacsony nívójáról felemelkedhetnek valami tökéletesebb, szebb, boldogabb fokra, hogy Istennel valami más, kedvesebb belsőbb viszonyba juthatnak. Nincs a számunkra fejlődés, az Istenhez való közeledésnek még a gondolata is blasz- fémia. Örök egyforma, sivár alávetettségben élnek az Istenükkel szemben.