Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 39 DOKUMENTUMOK I. A Pesti ref. Egyházmegye ügyésze 19/1919 ehm. üsz. Nagytiszteletű Egyházmegyei Elnökség! Tisztelettel kérem a Nagytiszteletű Egyházmegyei Elnökséget, hogy az egyházi V.t.-c. 42§-ának b. pontjával biztosított hatáskörben méltóztassék ifj. Benkő István rákospalotai lelkész, ellen a fegyelmi eljárást az egyházi V.t.-cz 34§. A.1.2.3. pontjaiba ütköző fegyelmi vétség miatt elrendelni s a fegyelmi eljárást hivatalból elrendelő határozatot (43-§.) méltóztassék az egyházmegyei bíróság nagytiszteletű egyházi elnökéhez további (60-74.§.) eljárás végett áttenni. Megokolás Ifj. Benkő István rákospalotai lelkész az egyházi törvények és szabályrendeletek által reá rótt kötelezettségét (V.t.-cz 34.A.1.) megszegte akkor, a midőn 1919. évi március hó 30-án felsőbb egyházhatósági engedély nélkül saját egyházközségét elhagyta s ugyanakkor Budapesten, a Kálvin téri templomban bevett istentiszteleti rendünktől indokolatlanul eltérve egyházi beszéd nélkül tartott istentiszteletet, melynek végeztével az eddigi törvényes rendet negligáló hirdetményt olvasott fel s a híveket 1919. április 2-án du 5 órára a teológia dísztermébe ülésre hívta össze. Ezen a gyűlésen erősen kommunista ízű beszédet mondott, melynek befejeztével a budapesti első proletár református gyülekezetét éltette. 1919. évi április hó 6-án - saját egyházközségének engedély nélküli elhagyásával - újból a Kálvin téri templom szószékét foglalta el a törvényes faktorok beleegyezése nélkül, vagy ezen belegyezésnek erőszakos úton való megszerzésével. Mindezeket elkövette ifj. Benkő István a proletár diktatúra legrettenetesebb első napjaiban, amikor mindenki, aki Istenéhez, hazájához és egyházához ragaszkodott és csak egy kissé is gondolkozni volt képes - megdöbbenve szemlélte a reánk szakadt „borzalmak idejét,” amikor enyhülést és áhítatot kerestünk az Isten házában, ő akkor igyekezett beszédeiben az osztályellentéteket szembeállítani, a szegény és gazdag közötti különbségeket kiélezni, a magántulajdon megszüntetését ünnepelni, szóval az amúgy is felzaklatott lelkeket nem megnyugtatni és Istenhez vezetni, de lázadás útjára terelni. Ifj. Benkő István ezen ténykedése nemcsak a hivatalos kötelességek súlyos megszegése, de a vallásos érzületbe és a hithűségbe is mélyen beleütközik, a lelkészi állás méltóságát sérti és az egyházi felsőbbség törvényes rendelkezéseivel szemben is nyílt ellenszegülés, így ellene a fegyelmi eljárás elrendelése a felhívott törvényszakaszok alapján indokolt. Budapest, 1919. szeptember 26. Tóth Dezső egyházmegyei ügyész.”
