Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
16 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) Segnerivel kapcsolatban másodikként említendő pozsonyi xenium a Vera sapientia (1725c), amely anonim jelent meg, Sommervogel mégis az olasz jezsuita neve alatt szerepelteti.5« Pozsonyban a szegényebb diákok kapták;?0 kiadását sajnos nem sikerült azonosítani. Bár Knapp e műnek társulati kiadását nem említi, hazánkban ismert könyvről van szó, amely 1705- ben magyarul is megjelent.?1 A népszerű szerző harmadik, pozsonyi ajándékkönyvként ismert munkája, az Instructio poenitentis (1730a) az elsőhöz hasonló, papoknak szóló kézikönyv, amely a gyóntatáshoz ad tanácsokat tizenkét fejezetben.?2 Az eredetileg 1669-ben olasz nyelven kiadott mű 1698-ban már nagyszombati társulati xeniumként is megjelent, és számos kiadása készült el több nyelven.?* Pozsonyi ajándékkönyvként a külsős uraknak osztották, és a társulat saját kiadványaként jelent meg.?« Jakob Bidermann (1578-1693) bajor származású, klasszikus jezsuita író, a barokk jezsuita színház egyik megteremtője, számos dráma szerzője. Élete nagy részét német területen töltötte, Dillingenben és Münchenben is tanított, 1626-tól pedig Rómában oktatott teológiát, illetve könyvcenzorként működött.?5 Deliciae sacrae című műve (1718a) először Rómában jelent meg 1636-ban, majd egész Európában elterjedt. Pozsonyi kiadása ismert, példánya Pannonhalmán maradt fenn.?6 Az album írója 1718-ban feljegyezte, hogy a művet a sodalisoknak, az újoncoknak és a kanonokoknak egyaránt osztották, és az adományokból csaknem fedezni tudták a kiadás költségeit, ami egyébként nem volt jellemző, más években az adományok alig tették ki a költségek felét. Mivel azonban a társulat krónikása Pozsonyban új lévén nem ismerte az ottani szokásokat - ti. hogy csak azok kapnak xeniumot, akik valamennyi adományt tudnak adni érte -, túl sokat rendelt a munkából, dupla annyit, mint amennyire szükség lett volna. A fennmaradt könyveket ezért félretették más évre a társulat szekrényébe a maradék szentképekkel együtt.?? A Deliciae sacrae megmaradt példányait (I72ib=i7i8a) 1721-ben valóban szétosztották a retorikai és poétikai tanulóknak (addigra ugyanis az 1718-ban osztott példányokkal rendelkezők befejezhették a gimnáziumot), és ebből az alkalomból be is köttették őket.?8 Kempis Tamás (1379/1380-1471), a középkori devotio moderna legismertebb alakja, aki a barokk kori hazai áhítati irodalomban is nagy népszerűségnek örvendett.?« Krisztus követése című munkája 1622-ben a je- 69 * 71 72 73 * 75 76 77 78 * 69 SOMMERVOGEL. VII. 1088. p. Knapp Segnerinek ezt a munkáját sem vele összefüggésben, sem függetlenül nem említi. Nem sorolja fel művei között: Diccionario. IV. 3547-3548. p. ?° Album, I50r. 71 Bécsben, majd 1740-ben és 1763-ban Kassán is megjelent magyarul, vö.: Petrik. I. 363., VII. 470. p. 72 KNAPP, 2001. 151. p. Knapp a társulat papnak készülő tagjaihoz szóló kézikönyvek közé sorolja a Parochus instructushoz hasonlóan. 73 Sommervogel. VII. 1052-1056. p.; Knapp, 2001.65. p. 7« Diarium, 83c 75 Diccionario. I. 466-467. p.; SOMMERVOGEL. 1.1443-1456. p. . 76 Knapp, 2001.65. p. 223. p.; Petrik. VII. 75. p. 77 Album, 138V. 78 Album, 142V. 7« Vö. Knapp, 2001.65., 69., 120. p.
