Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása 17 zsuita Vásárhelyi Gergely, 1624-ben pedig Pázmány fordításában jelent meg magyarul.80 A Magyarországon is számtalan kiadást megért mű Pozsonyban osztott példányai ennek ellenére bizonyosan latin nyelvűek voltak, és talán az ismert nagyszombati társulati kiadáshoz hasonlóan a De imitatione Christi más kegyes szövegekkel bővített, Viator Christianus címmel megjelentetett változatával egyeztek.81 A Pozsonyban egymást követő években osztott Kempis kötetről (1720a, 1721a, 1722b) feltételezhető, hogy egy alkalommal szerezte be a társulat nagy példányszámban, mivel tudjuk, hogy 1720-ban a tagok és az újoncok egy részének, 1721-ben a kanonoknak, a kamarás és más világi uraknak, 1722-ben pedig ismét a diák sodalisok egy részének osztották.82 * * Az 1721-es bejegyzésből az is kiderül, hogy Bécsből hozatták a könyvecskéket, ami miatt valószínűtlen, hogy a Pozsonyban osztott xeniumokat a De imitatione Christi 1719-es, nagy- szombati kiadásával hozzuk összefüggésbe.88 89 90 A műnek azonban az említett xeniumokkal azonosítható bécsi kiadását nem ismerem egyetlen 1717. évi kongregációs kiadványt leszámítva.811 A Kempis-mű pozsonyi xeniumként való legközelebbi előfordulása (1733a) sem azonosítható a mű ismert kiadásaival, pedig ebben az évben is a diákoknak osztották,85 így talán újabb, egyelőre ismeretlen kiadást feltételezhetünk. Francois de la Croix (1583-1644) valenciai születésű jezsuita a gall- belga rendtartományban tanított több kollégiumban, majd a provinciálisi tisztséget is betöltötte.86 * Sommervogel mindössze három művét említi. A pozsonyi xeniumként szereplő Hortulus Marianus (1724a) nagy népszerűségnek örvendett, douai első megjelenése óta (1622) számos latin és népnyelvi fordítást ért meg.817 Pozsonyban a társulat tisztségviselőinek, a külsős uraknak, illetve a kanonokoknak ajándékozták.88 Mivel pozsonyi kiadása az alacsony példányszám miatt valószínűtlen (és nem is akadtam nyomára), feltételezhető, hogy az 1722. évi nagyszombati, társulathoz nem kötődő kiadásból kaptak néhány példányt a pozsonyi jezsuiták.8« De la Croix - bár Magyarországon nem számított a legnépszerűbb jezsuita szerzők közé - nem volt ismeretlen a hazai társulati könyvtárakban: egy teológiai munkája megtalálható a Knapp Éva által elemzett győri kongregációs könyvtári jegyzékben,«0 de ennek bizonyítéka pozsonyi xenium szerzője- ként való előfordulása is. 80 A munka hazai recepciójáról ld. Bartók István szócikkét (Kempis-recepció): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon középkor és kora újkor. V. Főszerk.: Kőszeghy Péter. Bp., 2006. 294-295. p. 81 Knapp, 2001. 65. p. (Nagyszombat X-22.) 82 Album, 14OV., 142V., 144V. 88 OSzK. 292.197. (A kötet a katalógusban szerepel, de nem hozzáférhető, lappang.) a4 Ez a bécsi egyetem nagyobbik Nagyboldogasszony-társulatának xeniuma volt 1717- ben, vö. SOMMERVOGEL. VIII. 734. p. (Vienne, Congregations 67.) 88 Diarium, loir. 86 Sommervogel. II. 1688-1691. p. 8? Sommervogel. II. 1689-1690. p. 88 Album, 148V. 89 A nagyszombati egyetemi nyomda kiadása. SOMMERVOGEL. II. 1689. p., példánya: OSzK. 306.834. 90 KNAPP, 2001.117. p. A kétkötetes Theologia moralist Knapp nem azonosította.
