Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 33 Tény, hogy egyik istentiszteleten sem volt prédikáció, csak biblia- olvasás. Ez volt pro forma a valódi oka Benkő István perbefogásának. Egy újságcikk tájékoztatása szerint: „A pap [Benkő István] Mt 19,16-30 és IKor 13,1-13. versét olvasta. »Bizony mondom - nektek, ti, kik engemet követtetek, amaz újonnan való születéskor, mikor űlend az embernek Fia az ő dicsősége székébe, ti is ültök tizenkét székbe és megítélitek Izraelnek tizenkét nemzetségét... Sok elsők pedig lesznek utolsók és sok utolsók elsők.« - Óh, mennyi vigasztalás a szent igékben! Nem, nem halt meg az Isten, az Igazság él örökké! - és felszáradt a könnyünk. Megnyugodtunk. Csak a papot féltettük még: mi lesz vele.”45 Tehát Benkő István „a gazdag ifjú” történetét, valamint az ún. „szeretet himnuszt” olvasta fel az istentisztelet keretében. Mindkét igeszakasz az ismertebbek közé tartozik. A „gazdag ifjú” történetében elhangzik a Tízparancsolat második felének tanítása, azok, melyek az emberi együttélésre vonatkoznak. A Tízparancsolat nem tartozik alapvetően a liturgikus szövegek közé, ám más sajtóforrások is megerősítik, hogy ebben az időben a gyülekezeti fegyelem fenntartására megpróbálták felhasználni: „Ahol a prédikálást megszüntették, a támadó űrt töltse ki a tízparancsolat s alkalmas bibliai szakaszok felolvasása és a Hiszekegy együttes hangos elmondása. Én a következőképen csinálom. Közének után előfohász, imádság (aki még ezután is könyvből akar és csak abból tud imádkozni, annak sorsa és a gyülekezetéé is meg van pecsételve), tíz- parancsolat felolvasása, karének (van női énekkarunk, minden második vasárnap ez, máskor meg az iskolás gyermek hozsannából énekelnek), bibliaolvasás (micsoda megható figyelemmel hallgatták a Máté 11:28-30 és Máté 5:1-16 felolvasását!), Hiszekegy. Ezután betegért mondtam imádságot, Miatyánk, adakozásra való felhívás, áldás, karének, közének.”46 A Tanácsköztársaság időszakának textuáriuma feltehetően segítené annak rekonstruálását, hogy mit is hallhattak a gyülekezetek azokon a vasárnapokon, amikor nem lehetett prédikációt tartani. Erre azonban vajmi kevés esély van, hiszen a források a legtöbbször esetlegesek. Bizonyítja ezt, hogy arról már nincs adatunk, hogy Benkő István április. 6-án mely textusokat olvasta fel a Kálvin-téri istentiszteleten. A reformáció korától megszokott mód, hogy amikor valamilyen oknál fogva a prédikáció elmarad, akkor igeolvasás, illetve igét magyarázó igeverseket olvas fel a lelkész. Benkő István védekezésében van egy érdekes utalás, miszerint „a munkástanácsok néhol tényleg megakadályozták az igehirdetést, azt 'a kálózi ref. Lelkésznek Püspök Úrhoz küldött átirata igazolja”. Felveti a kérdést, hogy honnan és kik ismerhették még ezeket a leveleket. Miért erre hivatkozott Benkő István? Annyi bizonyos, hogy a kálózi református lelkész három levelet is küldött Budapestre a Tanácsköztársaság megalakulása és a 45 Ld. 18. sz. jegyz. 46 KIS DÁNIEL: Egyházunk újjászervezése. In: Új Reformáció, 1919.13-14. sz. 3. p.
