Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
32 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) belmisszióhoz és „ébredési mozgalmakhoz” köthető. Az előbbi fogalom többször előfordul a Bethánia-egylet életével és tevékenységével kapcsolatosan. Több újságcikkben az „evangéliumi keresztyén” kifejezés a megtért és aktív egyesületi tagok gyűjtőfogalmaként jelent meg.42 Az tehát, hogy Benkő István kiknek és milyen jelentéstartalommal használta az „evangéliumi keresztyén” kifejezést, további találgatásokra ad lehetőséget. Az előbbiekben vázolt valamennyi lehetőséget figyelembe lehet venni a szöveg értelmezésekor. Érdekes, hogy Ravasz László egyik első nyilvános püspöki megnyilatkozásakor szintén használt olyan hasonlatot, mint 1919-ben Benkő István. A két beszédben ellentétes értelemben használták ugyanazokat a képeket. A helyzetismertetéskor megállapította Benkő, hogy őrültekkel telnek meg a szanatóriumok. Ez a kép fordítva jelenik meg Ravasz László gondolataiban nem sokkal a Tanácsköztársaság bukása után: „Érthető tehát, hogy a kommunizmus azzal a dogmával jött: ami eddig felül volt, az legyen alul, aki eddig künn volt, az legyen belül, aki eddig belül volt, az legyen kívül. Ebből következett, hogy becsületes emberek csak a fegyházban voltak, azok miután nem voltak becsületes emberek, oda rövid idő alatt becsukandók voltak. Nem tudom, hogy ugyanezt például a bolondok házára nézve keresztül vitték-e, mert ott is általános felfogás, hogy csak a tébolydában van józan ember, akik künn járnak, azok igazi bolondok.”« A III. sz. dokumentum Benkő István védőbeszéde, melyben igen izgalmas részkérdéseket vet fel. Az irat kilenc pontot tartalmaz, melynek felosztási lehetősége a következő: Kálvin-téri istentiszteleti alkalmak, és azokhoz kapcsolódó megjegyzések (1-4., 7. pontok); 1919. április 2-án tartott beszédhez kapcsolódó megjegyzések (5-6. pontok); egyéb, a Tanács- köztársaság idején történtekhez kapcsolódó megjegyzések (8-9. pontok). A Tanácsköztársaság időszaka alatt Benkő István két alkalommal tartott a Kálvin-téri templomban istentiszteletet, március 30-án és április 6- án. A védekezésben szereplő érvet, miszerint a szolgálatokat Petri Elek tudtával és engedélyével végezte, támasztja alá a püspök rövid igazoló levele is: „Igazolom, hogy ifj. Benkő István rákospalotai lelkész márc. 30-án és ápr. 6-án délelőtt a Kálvin-téri templomban végezte a templomi szolgálatokat. A kálvin-téri lelkészi hivatalnál történt szerepléséből kifolyólag ellene semmi panaszom nincsen.”44 Ezt erősíti tovább a 7. pontban említett lelkészi és világi tagoknak az említése, akik közül Csűrös István az április 2- i rendezvényen is részt vett. „Megjegyezzük még, hogy a makói szövetségesek példáját követve a pécsi szövetségesek is fiókegyletet alapítottak, úgy, hogy most már két fiókegyletünk van; a pécsi, az alakulás nehézségei közt s a makói, amely csendesen és áldásosán folytatja azt az egyleti munkát, amelyet tagjai, mint evangéliumi keresztyén gondolkozású polgárok, pár évvel ezelőtt megkezdettek.” A Bethánia-egylet 1910. évi működéséről. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1911. 28. sz. 200. p. 4:1 Ravasz László: A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa. Bp., 1922. (továbbiakban: Ravasz, 1922.) 11. p. 44 RL. A/7. ti. dob.
