Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság

Benkő István és a Tanácsköztársaság

31

lását. Helyesli a politikai állásfoglalást is azon pártokkal szemben, melyek a vallásoktatás iskolákból való kiküszöbölését ajánlják.”^

Az újságban, valamint a különböző egyházi fórumokon megjelenő vélemények markánsan az éppen aktuális politikai kurzus ellen érveltek. Ezt erősíti továbbá Petri Elek 650/1919. sz. püspöki körlevelének 2. pontja: „Az iskolák államosításával más helyiségekben gondoskodjatok a vallásoktatásról, és minden igyekezettel azon legyetek, hogy gyermekeink ezután még erőteljesebben és behatóbban neveltessenek Isten félelmében és a Krisztus szeretetében, különös súlyt fektetvén a szentírás olvasására és egyházi énekeink gyakorlására.”“*0 Valószínűsíthető, hogy ezek a vélemények nemcsak a református, hanem minden történelmi egyház vezetőségében többséginek tekinthetőek. Ezen gondolatmeneten továbbmenve nem meglepő, hogy a vörös katonák megtiltották az április 6-ai prédikáció tartását, mely akár a másnapi szavazás eredményét is befolyásolhatta volna.

Az előadás második felében visszatérő kifejezés az „evangéliumi keresztyén”. Ez a fogalom tipikusan a magyar protestáns egyháztörténet-írás problémáira irányítja a figyelmet. Az „evangéliumi keresztyén” formula megtalálható a MEKDESZ, azaz a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák- szövetség nevében is. Ez jó kiindulópont lehetne az értelmezést illetően. De akkor jelentősen leszűkíthetné a hallgatóságot. Feltehetően nem csak MEKDESZ tagok és szimpatizánsai vettek részt ezen az alkalmon. Ugyanakkor kézenfekvő ez az értelmezés, ha az előadók „egyesületi” beágyazottságát vizsgáljuk, hiszen mindhárman - Forgács és Deme is - a MEKDESZ- hez kötődtek. Az „evangéliumi keresztyén” kifejezésnek van egy tágabb értelmezése. Az 1881-ben ülésezett egyesítő zsinat „Az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyházaként hozta meg törvényeit. A Református Egyház hivatalosan 1907-ig ezen a néven jelent meg minden hivatalos ügyben. Ezek szerint az „evangéliumi keresztyén” kifejezés jelölhette a református egyház tagjait is. Legbővebb jelentéstartalmát az „evangéliumi keresztyén” kifejezésnek a két világháború között megjelent forrás- gyűjtemény sorozatcímében találhatjuk meg: „A reformáció és ellen- reformáció korának evangéliumi keresztyén (református és evangélikus) írói”. Azaz „evangéliumi keresztyén” alatt érthette Benkő István mindkét nagy protestáns felekezet tagjait. Az „evangéliumi keresztyén” kifejezés az 1910-es évektől egyre inkább elterjedt, anélkül, hogy azt pontosan meghatározták volna.“*1 Az előbbiek mellett lehetséges még további jelentéstartalommal bővíteni az „evangéliumi keresztyén” kifejezést, mely a

Kivonat az Erzsébetvárosi Református Parókiális Tanács 1919. évi március hava 11. napján VII. k. Fasor 7. sz. a-i tanácstermében tartott ülésének jegyzőkönyvéből. - RL. D/7C. (= Pesti Egyházközség. Vegyes igazgatási iratok, 1917-1919.) 33. dob. 7/1919. sz.

*" RL. A/ib. 1919.1. dob. 650/1919. sz.

" Pl. a Baar-Madas Gimnázium működését bemutató egyházkerületi jelentésben a következőt olvassuk: „Az intézetben a nevelés iránya evangéliumi keresztyén szellemű. Munkás, erőteljes, öntudatos, házias, keresztyén leányokat óhajt nevelni. Igyekszik minden tekintetben első-rendűt nyújtani a nélkül, hogy fényűzésre való hajlamot, nagyravágyást vagy nagy igényeket nevelne növendékeiben.” A Dunamelléki Református Egyházkerület 1912. november 2-ik és következő napjain Budapesten tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Bp., 1912.183. p.