Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság

30

Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013)

Tanácsköztársaság idején történtek értékeléséhez ad más szempontot is. *6 De az előbbi soroknak teljesen más értelmet ad, ha együtt olvassuk azt Benkő István védőbeszédének vonatkozó részével: „Ezenkívül Petri Elek püspök úr rendeletére kihirdettem: hogy addig is; amíg a gyermekek vallási neveléséről az egyház gondoskodni [nem] tud, a szülők maguk oktassák otthon gyermeküket hitünk igazságaira. Nem történt tehát semmi olyan hirdetés, mely a fennálló törvényes rendet negligálta volna.”

A Benkő-féle 1919. április 2-án elmondott beszéd előbb említett szakasza a hitoktatásra is vonatkoztatható. A gyermekek otthoni vallásos és erkölcsi oktatására tért ki ebben a részben, melyben kérte a szülőket annak otthoni megtartására. Ez azért volt égetően fontos, mert a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbizottsága az 1919. március 27-én kiadott rendeletében megszüntette az iskolai vallásoktatást, aminek helyébe társadalmi ismeretek kerültek.37 A hitoktatás kérdését azonban jobban körbe kell járni. Előzményként mindenképpen meg kell említeni, hogy az őszirózsás forradalom első napjaitól kezdve napirenden volt az egyház és az állam szétválasztásának kérdése, az egyháziaknak juttatott államsegély mértéke és folyósítása, valamint a hitoktatás formai és tartalmi átszervezése. A hitoktatással kapcsolatosan az Új Reformáció hasábjain élénk vita alakult e témát illetően. Ezek közül a leglátványosabb a Közoktatás és hitoktatás c. cikk köré csoportosítható. A szerző Zoványi Jenő véleményét ismertette először: „A debreceni egyetem református teológiai tanára az ottani radikális párt vitaelőadásainak sorozatában közvetlenül karácsony előtt előadást tartott az egyház és állam szétválasztásáról, és az iskoláknak az egyház kezéből való kivételét s az iskolai vallástanítás megszüntetését sürgette.”:*8 Ezzel a véleménnyel kisebbségben volt Zoványi, az Új Reformációban megjelenő cikkek is mind a hitoktatás mellett érveltek. De nemcsak a lapok hasábjain, hanem a presbiteri üléseken is. így például az Erzsébetvárosi Parókiális Tanács 1919. március 11-én tartott ülésén a következők hangzottak el:

„Kovács Emil lelkész elnök foglalkozik a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölése életbevágó nagyfontosságú kérdésével. Úgy véli, hogy a parókiális tanácsnak, mint valláserkölcsi testületnek kötelessége tárgyalni erről. A maga hatáskörében tennie is kell a vallásoktatásnak az iskolákban megmaradása érdekében, a közeledő nemzetgyűlési választások alkalmával pedig, a parókiális tanácsi tagoknak azon pártot kell támogatniok, a mely e kérdésben hozzánk hasonló programot hirdet. Dr. Semsey József elnök szintén szükségesnek tartja ezen országosan izgalmat keltő kérdésnek a parókiális tanácsban való tárgya<6 Vö. Molnár, 2011.

:'7 A magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája, válogatott rendeletek, dokumentumok, cikkek. Sajtó alá rend.: PETRÁK KATALIN - MILEI GYÖRGY. Bp., 1959. 7. p. Korabeli újságcikkek: Eltörölték a vallásoktatást a fővárosi iskolákban. In: Friss Újság, 1919. március 28. 4. p.; Eltörölték a vallásoktatást a főváros iskoláiban. In: Kis Újság, 1919. március 28. 3. p.

V.J. [feltehetően: Victor JÁNOS]: Közoktatás és hitoktatás. In: Új Reformáció, 1919. 1. sz. 5. P-