Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 29 a perbefogásnak;« A korabeli újságokból tudjuk, hogy Benkő István még április 9-én is tartott egy előadást, ez azonban nem került a vizsgáló bíróság elé.'* *4 AII. sz. dokumentum struktúráját két részre osztotta Benkő István. Az első részben elvi kérdést feszegetett: „...a mi keresztyénségünk milyen viszonyban áll azzal a programmal, amit a proletárkormány magénak vall”. A második részében a kialakult helyzet adta gyakorlati szolgálati lehetőségekről szólt: „...milyen munka kívánkozik a lelkek világában, más szóval, hogy a mai viszonyok között mi a kötelességünk”. Az előadás érvrendszerében többször visszaköszönnek a Heidelbergi Káté kérdés-feleletei, valamint a II. Helvét Hitvallás formulái, tehát a református egyház hitvallási irataiban foglaltak;« Az előadás bevezetőjében, illetve a pragmatikus második szakaszban találhatóak olyan megállapítások, melyek különösen is érdekesek és mélyebb vizsgálatokat kívánnak. A bevezetőben Benkő István a következőket mondta: „Hiszen a proletárkormány éppen a napokban olyan intézkedéseket foganatosított, amik nem csak a régi társadalmi rendet, hanem mindnyájunk egész gondolkodásmódját, egész világnézetét az alapjaiban támadják meg. Mert a kommunizmus célja az, hogy a külső keretekkel együtt az egyének és tömegek öntudatát is megváltoztassa.” Az általános megfogalmazás végett nem lehetünk teljesen bizonyosak abban, hogy mit is értett Benkő István és a hallgatósága az előbbi bevezető sorokon. Az általános köztörténeti vonatkozásokon túlmenően van ennek a bevezetésnek egyháztörténeti jelentősége is. Bereczky Albert 1920-as leveléből az őszirózsás forradalom, valamint a :t:i „1., A református egyházközség több, egymástól független gyülekezetté szerveztetik. / 2., A gyülekezetek tagokból és tanítványokból állnak. / 3., Tagok mindazok a férfiak és nők, akik 18. életévüket betöltötték és a következő nyilatkozatot teszik: a) van evangéliumi keresztyén hitem; szeretem Istent és embertársaimat; b) a gyülekezetei anyagi és erkölcsi erőmhöz képest rendszeresen támogatom; c) alávetem magam a gyülekezeti testvéries fegyelemnek. - A tagokat a presbitérium veszi föl. / 4., Tanítványok mindazok, akik a felvételt megelőző vallásos nevelésnek alávetik magukat. / 5., Minden tag választható, de csak a gyülekezeti munkát végző tagok választhatók. / 6., A presbitériumot alkotják az összes választott munkások és az önként munkát végzők közül meghatározott létszámban választottak. / 7., A presbitériumnak egy elnöke van, akit évről-évre a presbitérium választ. / 8., A fizetett gyülekezeti munkásokat a presbitérium ajánlottai közül a közgyűlés választja. / [9.,] Az egyes gyülekezetek a lelki gondozás érdekében testvéries kapcsolatba lépnek. / 10., A gyülekezet anyagi ügyeinek intézésére minden gyülekezet külön szervet állít fel. - A határozati javaslatot és az abban foglalt alapelveket úgy a gyülekezeti munkások, mint a tagok gyűlése elfogadta." N.N.: ,A budapesti egyházközségben....” (Belföldi hírek) In: Új Reformáció, 1919. 14. sz. 7-8. p. ugyanez a határozat megjelent még a következő beszámolóban is; N.N.: Mi történt?, In: Olajág, 1919. 4. sz. 6. p. *1 „A délutáni ülésen ifj. Benkő István rákospalotaújfalui lelkész az egyetemes pásztorkodásról tartott előadást, amelyben élénk színekkel festette meg az evangélisták, diakonisszák, iratterjesztők, vasárnapi iskolai tanítók és tanítónők és ifjúsági munkások önkéntes pásztorkodása alatt virágzó, elsősorban a jövendőbeli független falusi gyülekezetek képét.” A ref. egyházi megújulás [...] In: Új Reformáció, 1919. 15. sz. 7. p. 35 így a Heidelbergi káté 3-4., 26. és 33. kérdés-feleleteit mindenképpen érdemes figyelembe venni.
