Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
28 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) csak a vezetékneve ismert, akit az egyik egyházi folyóirat „Pintér egyház- tag”-ként említ meg.28 Szintén a III. dokumentumban kerül említésre név nélkül a kálózi református lelkész, aki tájékoztatta a dunamelléki és a dunántúli püspököt a a településén történtekről. Vargha Kálmántól29 három levél maradt fenn az egyházkerület iratai között. Benkő István érveléséből kitűnik, hogy ismerte a legbelsőbb egyházi vezetéshez címzett egyes levelek tartalmát, ami áttételesen, de igazolja ezen időszak alatti aktív vezető részvételét, és/vagy Petri Elek püspökhöz való bizalmas viszonyát. Elemzés A két dokumentum szorosan összefügg, a bírósági iratokban mindig együtt idézik azokat, és a levéltári őrzési egységben is egymás után következnek. Elemzésükkor azonban külön kell választani az iratokat. AII. számú szöveg alapvetően egy előadás írott változata, a III. számú pedig Benkő István védőbeszéde az egyházi bíróság előtt. Mielőtt a szövegek elemzésére térnénk, fontos megvizsgálni a vonatkozó események helyszíneit. A beazonosítás azokban az esetekben viszonylag egyszerű, amelyek ma is ugyanott vannak. így a Kálvin téri református templom. De a teológia épülete már nem egyértelmű helymegjelölés. A teológia ugyanis a Kálvin térről a Ráday utca 28. szám alá költözött még az első világháború előtt.3“ Az épületet az utóbbi száz évben többször átépítették. A ház belső struktúráját érintő változások miatt ma már szinte lehetetlen egy-egy szoba, terem pontos beazonosítása, ugyanígy lehetetlen megbecsülni az egykori termek befogadóképességét, tehát a hallgatóság nagyságát. Az április 2-án elmondott beszéd súlyát tovább növeli, hogy ismereteink szerint a Tanácsköztársaság idején számos hasonló kisebb-nagyobb gyűlést rendeztek.'*1 Ezekről leginkább sajtóforrásokból és visszaemlékezésekből32 tudunk. Egyelőre Benkő István szövegén kívül más előadó beszédét teljes terjedelmében nem ismerjük, sajnos sem Forgács Gyuláét, sem Deme Lászlóét. Pedig az egyik beszámoló szerint az előadások után egy tíz pontból álló „határozati javaslatot” is előterjesztett Csűrös István. Feltételezhetően ez az ún. „határozati javaslat” lehetett az egyik valódi kiváltó oka * 11 A budapesti egyházközségben. (Belföldi hírek.) In: Új Reformáció, 1919. 13-14. sz. 8. p. Sajnos ma még nem tudunk többet erről a bizonyos „Pintér egyháztagról”. 2,1 Vargha Kálmán (1876-1935) református lelkész, mezőföldi esperes, 1896 és 1900 között Pápán teológus hallgató, Kálózon segédlelkészként szolgált, majd 1901 és 1905 között Berhidán és Lepsényben, később újra Kálózon volt lelkész, végül esperes. Bakó Lajos: Görzsönyi Vargha Kálmán. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1935. 46. sz. 1-3. p. „1919. nov. 2-án avatták fel az Akadémia Ráday utcai épületét.” A Budapesti Református Theologiai Akadémia története, 1855-1955. Szerk.: Pap László - Bucsay Mihály. Bp., 1955. «3- P11 Ld. Bolyki-Ladányi, 1999. 24-26.p. „1919. április első napjaiban értekezletet hívott össze a budapesti teológia dísztermébe az evangéliumi munkások direktóriuma, s ott arról folyt a tárgyalás, miként lehetne átmenteni a református egyházat, esetleg már csak a keresztyénséget a kommunista rendszerbe.” Enyedi ANDOR: Az egyház, ahogy én láttam. (Kézirat.)
