Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
6 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) kai a hitélet érdekeltségi területén túl is foglalkoznia. A katolikus egyház 19. századi helyzete késztette az egyházvezetést a történeti idővel való szembesülésre, sőt messzemenőkig igazolta azt. A hitélet általános hanyatlása, a pápai állam geopolitikai jelentőségének elvesztése, a liberális kor- mányzatú országokban kibontakozó kultúrharc és az általánossá váló társadalmi szekularizáció olyan válsághelyzetbe sodorták az egyházat, amely mind állami, mind társadalmi viszonylatban saját szerepének újradefiniálására késztette.12 XIII. Leó megújuló elméleti apparátus bevetésével és a kor uralkodó eszméinek, a liberalizmusnak és a marxizmusnak a kritikájával kezdte felépíteni a modern kor katolikus vízióját.« Az általa előnyben részesített neotomizmus fogalmi keretei határozták meg azt a teológiai beszédmódot, amely egyaránt alkalmasnak tűnt a társadalom elemzésére és a megújuló katolikus nézőpont kifejtésére. A Rerum Novarumban a társadalom organikus szemlélete és a természetjog katolikus felfogása a magántulajdon szentségével, a tőke és a munka egymásrautaltságának hangoztatásával, a közjó szolgálatának mindenkire érvényes kötelezettségével egészült ki. A katolikus társadalmi tanítás fogalomhasználatában a közjó (bonum commune) az a szervezőelv, amely képes kifejezni a társadalom legkülönfélébb csoportjainak integrációját, egymáshoz tartozását, amennyiben munkaadók és munkavállalók lehetőségeik arányában közösen fáradoznak a társadalmi és állami közjó előmozdításán.1« A Rerum Novarum a munkásság követeléseinek és saját érdekképviseleteinek pártolásával megnyitotta a keresztény szakszervezkedés lehetőségét, miközben gazdaságetikájával normarendszert állított a kapitalista vállalkozók elé. XIII. Leó ezzel a századforduló katolikus megújhodását is elindította, amelynek két kiemelkedően fontos területe a katolikusok politikai szerep- vállalása világnézeti alapon létrejövő érdekképviseleti és politikai szervezetekben, illetve az a vallásos megújulás, amely a szekularizálódott társadalmakban a katolicizmus értékeit elevenítette fel. A Rerum Novarum hazai fogadtatására, értelmezésére is a katolikus egyház és a liberális magyar állam egyházpolitikai küzdelmének időszakában került sor, s így ez a politikai katolicizmus megjelenéséhez vezetett, ám egyúttal az enciklikában egyébként affirmálódó, szociális tartalmak recepciójának megkésettségét,« illetve antikapitalista és antiliberális * 14 15 ■- Casanova, 1994.11-39. p1:1 Agócs, Sándor: Philosophy by Decree. XIII. Leo and the Thomistic Revival. In: UŐ: The Troubled Origins of the Italian Catholic Labour Movement 1878-1914. Detroit, 1988. 20-32. p. 14 Gyáni Gábor: a társadalmi igazság történelmi fogalma. In: UŐ: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. (továbbiakban: GYÁNI, 2000.) 71-80. p. 15 Kivételt képeznek ez alól a századforduló környékén induló, Giesswein Sándor nevéhez kapcsolódó pártszervezési kísérletek, amelyek azonban a Horthy-rendszer etablírozódása után már beleütköztek a katolikus hierarchia és az állam új közös frontjába, hiszen a két világháború közti időszakban az állam és az egyház már nem mint ellenfelek álltak szemben, hanem a katolikus egyház „illeszkedett” az államhoz. Vö: GERGELY JENŐ: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1903-1923. Bp., 1977. (továbbiakban: Gergely, 1977.) 62. p.; UŐ: Katolikus hivatásrendi mozgalmak Magyarországon, 1935-1944. In: Múltunk, 1997. 3. sz. 3-42. p.
