Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
Társadalmi tanítás és szociális kérdés 7 értelmezését eredményezte.16 A Rerum Novarumban kifejeződő ún. „ralliement”-politika, vagyis a katolikus egyháznak a feudalizmustól való „eloldódása” és a polgári fejlődéshez való fokozatos csatlakozása — amely a szocialista eszméktől való elhatárolódást is magában foglalta - Magyarországon a tizenkilencedik század végén csak azzal a megszorítással érvényesült, hogy a magyar katolikus egyház ekkor nem csupán és nem elsősorban a szocialista eszmékkel, hanem a polgári fejlődéssel is szemben állt.17 Az első világháborút megelőző időszak „katolikus reneszánsza” tehát nem nélkülözte az apologetikus szempontot, célja a társadalom deszekularizá- ciója és a katolikus egyház rendi világból öröklött politikai és gazdasági helyzetének visszaszerzése, illetve megőrzése volt. Ezért a katolikus társadalmi, politikai és szociális gondolkodásnak Magyarországon csak az első világháború után alakult ki az a társadalom- tudományos háttere, amely lehetővé tette, hogy versenyképesnek mutatkozhasson, és önálló jövőképet alakítson ki. Igaz, akkor már lényegesen megváltozott hazai és nemzetközi körülmények között. A katolikus alternatíva kiformálódásában nagy szerepe volt a megújuló társadalmi tanításnak, leginkább XI. Piusz Quadragesimo Anno kezdetű enciklikájának (1931),18 valamint annak a hazai szellemi környezetnek, amely a húszas évek sok szempontból rigid ideológiája után a harmincas évek intellektuális pezsgését eredményezte.19 A Quadragesimo Anno megjelenése egybeesik a harmincas évek gazdasági világválságával és a polgári demokráciák politikai stabilitásának megrendülésével. A Quadragesimo Annoban XI. Piusz azt a társadalomszervezési gyakorlatot tartotta adaptálhatónak a 20. század első felének problémáira, amelyet a középkori céhek alakítottak ki, és olyan társadalmi modellt rajzolt fel, ahol a hivatásrendeken alapuló érdekérvényesítés tette volna lehetővé a különböző szociális státusú emberek békés együttműködését a közjó érdekében. A társadalom horizontális osztálytagozódása helyébe állított, bizonyos szakmai ágakat vertikálisan képviselő korporációknak egyesíteniük kellett volna az azonos foglalkozási ágakhoz tartozó munka- vállalókat és munkaadókat, hogy érdekeiket az állam felé így képviseljék, míg az állam koordináló, a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát felülről megszervező tevékenységével járulhatna hozzá polgárai lét és anyagi biztonságának biztosításához.20 Az ideálisnak elképzelt funkciómegosztás szerint a katolikus egyház ebben az új helyzetben morális, integráló szerepet szánt önmagának. Azonban a katolikus társadalmi tanítás XI. Piusz-i értelmezése is- mint par excellence corpus-elmélet - megváltoztathatatlannak tételezte fel a társadalmi egyenlőtlenségeket. A proletárok világforradalmától való félelmében a közjó elleni támadásnak tekintette a dolgozó osztályok bérharcát és sztrájkjait, amelyeket éppen ezért tiltott. A fentiekből következően a Quadragesimo Annoban javasolt 16 SZABÓ Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története, 1867- 1918. Bp., 2003.123-143. p. >7 Gergely, 1977.12-13. p. 18 Szövegét ld.: Tomka-Goják (szerk.), 1993. 57-103. p. « Laczkó MIKLÓS: Szerep és mű. Bp., 1981. 307-310. p. 20 Ld.: Quadragesimo Anno: 6s§, 83-85§ és 117§. - Tomka-Goják (szerk.), 1993. 78., 82-83., 91- P-
