Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: Izsák megkötözése. Történet és hatástörténet
114 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) leglíraibb interpretációjának, Kierkegaard Félelem és reszketésének - mely nem csak a bölcselet, hanem a világirodalom egyik gyöngyszeme is - második kiadása.5 6 Ábrahám és Izsák áldozata történetének maradandó érdeklődést keltő mivolta éppen problematikusságából származik. A történet ellentmondásossága, kegyetlensége, drámája előtt értetlenül áll az olvasó, és mivel ez a történet az ember gondolat- és érzelemvilágának legmélyét érinti meg, kavarja fel, ezért az általa felvetett kérdésekre nincsenek végérvényes, mindenki számára megnyugtató válaszok. A Tér 22 felzaklató történetével minden kor, minden generáció, sőt minden ember mint egzisztenciális, s nem mint elméleti problémával találja szembe magát, ezért a régi és mások által megfogalmazott, nemegyszer leegyszerűsítő válaszok6 nem nyugtatják meg, így újakat, saját maga számára is elfogadhatóakat keres. Ezek a válaszok a zsidó és keresztény vallás felől értékelve lehetnek ortodoxok, heterodoxok vagy egyenesen vallásellenesek, de sokszínűségük örvendetes: jelzi a Tér 22 örökérvényűségét. Hisz a szöveg halálát jelentené, ha (már) nem váltana ki értelmezéseket. (ism.: Somodi Imre) 5 Kierkegaard, Soren: Félelem és reszketés. Bp., é. n. [2004.] (2. kiad.) 6 Kierkegaard a leegyszerűsítő értelmezéseket így pellengérezi ki: „A legtöbben Ábrahám dicsőségéről szónokolnak, de hogyan. [...] »Az volt a nagy benne, hogy Istent úgy szerette, hogy a legdrágábbat is feláldozta volna neki.« [...] Prédikálnak tehát, és beszéd közben váltogatják azt a két kifejezést, hogy »Izsák« és a »legdrágább«. És minden a legnagyobb rendben van. De ha a hallgatóság soraiban véletlenül akadna valaki, aki álmatlanságban szenved, akkor igen könnyen felmerülne a legborzalmasabb, a legmélyebb tragikus és komikus félreértés lehetősége. Ez az ember hazamegy, s Ábrahámhoz hasonlóan akar cselekedni, hiszen a fia a legdrágább neki. Ha a prédikátor ezt megtudná, talán odamenne hozzá, és minden papi méltóságát latba vetve így kiáltana: »Micsoda megvetésre méltó, utolsó ember vagy te! Miféle ördög bújt beléd, hogy a fiadat meg akarod ölni!« [...] Ha ugyanennek a lelkipásztornak volna annyi esze, hogy belássa csődjét, bizony belátná, ha a bűnös nyugodtan és méltóságteljesen ezt válaszolná: Hisz magad prédikáltál erről múlt vasárnap. Mindegy hogyan juthatott ilyesmi a pásztornak is az eszébe; a hiba csak az volt, hogy nem tudta, mit mond. [...] A lelkész beszéde talán már önmagában is eléggé nevetséges, de végtelenül nevetségessé a hatása által válna [...].” Máshol így ironizál: „Hegelt megérteni nehéz lehet, de Ábrahámot megérteni semmiség.” KIERKEGAARD, 1986. 41-43.; 50. p.
