Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 1. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: Izsák megkötözése. Történet és hatástörténet

112

Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013)

helyzetbe, amelyet önerejükből nem tudnak megoldani, ám Isten csodálatos módon úgy alakítja az események sorát, hogy a hős Istenbe vetett bizalma által Isten segítségével megszabadul. Ennek megfelelően a Tér 22 értelme és tanítása Karasszon szerint nem más, mint az Istenbe vetett feltétlen bizalomra való buzdítás. A másik szentírástudományi tanulmányban, Csernai Balázs A szeretett fiú - Aqédá Márk evangéliumában című munkájában a szerző a Tér 22 és Márk evangéliuma közötti rejtett összefüggéseket tálja fel a tipológiai értelmezés felhasználásával - a recenzens szerint kissé túlerőltetésével.

E tipológiai értelmezés születéséről informál BuzÁsi Gábor Órigenész Aqédk-értelmezése című tanulmánya, amely Xeravits Géza Ábrahám próbatétele (Genesis 22) a korai zsidóság irodalmában - néhány példa című írásával alkot logikai egységet. A két tanulmány azokat az első lépéseket mutatja be, melyek megtételével a zsidó és keresztény hermeneutika a Tér 22 értelmezésében külön utakon kezdett járni. A zsidó hagyományban a történet főszereplőjévé egyre inkább Izsák vált, egészen addig, hogy egyfajta helyettesítő áldozati szerepet kapott, akinek engedelmes áldozatára való tekintettel Isten irgalmas az ő bűnös utódaihoz. Beszédes, hogy a zsidó hagyományban a történet elnevezése is Izsákot helyezi előtérbe: Aqédát Jichák, Izsák megkötözése. Ezen Aqédá-hagyomány kialakulásában Xeravits nagy szerepet tulajdonít azoknak a Kr. e. 2. és Kr. u. 2. század közötti zsidó iratoknak, „újraírt Bibliáknak”, amelyeket tanulmányában elemez. A Tér 22 keresztény értelmezését pedig máig hatóan Órigenész (kb. 185-254) alapozta meg, aki a történetet tipologikusan olvasva Ábrahám áldozatában annak előképét látja, ahogy az Atya feláldozta Fiát, Jézus Krisztust.2

Az Aqédá mint irodalom című írásában Koltai Kornélia a Tér 22 irodalmi kifejezőeszközeit vizsgálja néhány irodalomteoretikus nyomán. Erich Auerbach a Ter 22-ben és az Odüsszeiában fellelhető ellentétes stílusjegyek alapján ebben a két műben véli felfedezni az európai irodalom két őstípusát. Míg az Odüsszeiában a cselekvés a jelenben zajlik, és előtérben áll, addig a Tér 22-t időtlenség jellemzi, illetve a cselekvés rejtetten történik: egyrészt egyedül Ábrahám számára ismert, a többi szereplő számára nem; másrészt a lecsupaszított elbeszélésnek köszönhetően az olvasó is keveset tud meg a cselekvés részleteiről, az általa kiváltott belső vívódásokból pedig semmit. Az Odüsszeia leírásai részletezők, a „fecsegés” jellemzi, míg a Tér 22-t a hallgatás. Az Odüsszeia bővelkedik kifejezőelemekben, míg a Tér 22 kifejezőségét éppen ezek hiánya adja. Mindezeknek köszönhetően az Odüsszeia nem szorul további értelmezésre, míg a Tér 22 erre nagyon is rászorul. Ezeknek a különbségeknek a végső oka, hogy az Odüsszeia a valóságot kívánja ábrázolni, míg a Tér 22 az igazságot. Nem teljesen igaz azonban, hogy a Tér 22 híján van irodalmi kifejezőeszközöknek - mondja Jacob Licht -, inkább arról van szó, hogy ezeket a kifejezőeszközöket az olvasó nem veszi észre. Ilyenek a felütéssel való kezdés, az ismétlések és a feszültséget fokozó lassú cselekményvezetés. Ezek az eszközök jóval kevésbé feltűnőek, mint például a görög költészet kifinomult stíluselemei, de ugyanúgy befolyásolják az olvasót, és a történet hatása alá kerítik. A különbség

2 ÓRIGENÉSZ: Nyolcadik homília a Teremtés könyvéhez. In: Uo. 39-52. p.