Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Ivancsó Mária: Maczák Ibolya: Elorzott szavak. Szövegalkotás 17-18. századi prédikációkban
Recenziók 117 körül népi kultusz alakulhatott volna ki. A szerző egyedüli kivételként a sárospataki hagyománykört említi. Ez a tradíció valószínűleg már a 15. században is létezett, Laskai Osvát is ebből meríthetett. Az adatok hiánya miatt azonban Magyar ezt csak hipotézisként írja. „Mindenesetre tény, hogy a 19. század óta újra fel-felbukkan Sárospatakon néhány olyan folklórelem, amely ottani születésére reflektál (tárgyi emlékek, megkeresztelé- sének a helye).” (197) A kötet Erzsébet példája: mai gyakorlatok című zárófejezete a csíksomiyói konferencia irodalmi műhelyének alapszövegét, valamint a találkozó részét képező egyházzenei áhítat anyagát tartalmazza, magyarázatokkal együtt. A kötet végén rövid biográfiai összefoglalókat olvashatunk a szerzőkről. Az egyes tanulmányokat illusztráló, jó minőségű színes képek teszik teljessé a kiadványt. Hiányzik viszont a kötetből egy összesített bibliográfia, amely a témával foglalkozó kutatók és az elmélyülni vágyók számára eligazítást, segítséget jelenthetne. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a konferenciakötetben sokoldalú, magas színvonalú munkák kapnak helyet. A könyv nagymértékben hozzájárul a Szent Erzsébet-év tudományos eredményeinek megismertetéséhez. (ism.: Szamkó Eszter) Maczák Ibolya: Elorzott szavak. Szövegalkotás 17-18. századi prédikációkban H.n. [Szigetmonostor], WZ Könyvek, é.n. [2010.] (A források tükrében) 202 p. Prédikációkutatással az 1970-es évek óta foglalkoznak szisztematikusan Magyarországon, az irodalomtörténet-írás ekkor kezdte egyre aktívabban és rendszeresebben vizsgálni az egyházi irodalom műfajait. A prédikációhoz mint műfajhoz és szöveghez többféle nézőpontból lehet közelíteni. Maczák Ibolya 2010-ben megjelent monográfiája azon munkák közé tartozik, melyek a prédikációszövegek jellemző szövegalkotási eljárásának a kompilációt tekintik. A szerző összetett, a szövegek aprólékos elemzését is lehetővé tévő rendszert hozott létre abból a célból, hogy 17-18. századi prédikációkat a szakirodalomban össze szerkesztésként értelmezett kompi- láció fogalomkészletének segítségével tudjon bemutatni. Maczák Ibolya értelmezésében kompilációnak számít az a folyamat, amely egy vagy több szövegből újabb szöveget hoz létre, illetve az a szöveg is, amely e szerkesztésmód által jött létre (10-12. p.). Ez egyszerű kiindulási alapnak tűnik, azonban kompilált szöveg és kompiláció között a viszony ennél bonyolultabb. Az, ami a 17-18. században (és korábban is) bevett szövegalkotási eljárás volt, az eredetiség újszerű, 18-19. századi (és azutáni) értelmezésével plagizációnak tűnhet. Akár erre a kettősségre való utalásként is értelmezhető a címválasztás: Elorzott szavak. Mintha eltulajdonított szellemi termékek jogos vagy jogtalan tulajdonosai lepleződnének le: „a források tükrében” (ahogyan a borító jobb alsó sarkában alig olvasható, ám máshol fel nem tüntetett sorozatcím állítja). Ezek a források Maczák Ibolya számára a primer szövegek mellett ko
