Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somodi Imre: Mindennapok a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban és Internátusban az 1910-es években

Mindennapok a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban

57

dorgálások voltak szokásban,5 amelyek a tett súlya szerint lehettek magá- nosak vagy nyilvánosak, illetve történhettek a tanár, az osztályfőnök, az igazgató és a tanári kar részéről. A büntetés legmagasabb foka a kizárás volt, melyet különösen jelentős szabályszegések esetén alkalmaztak, úgymint a vallásosság elleni cselekedetek, nyolc napon túli igazolatlan mulasztás, lopás, bizonyítványhamisítás stb. Eltávolításra került az a növendék is, akinek rossz példája erkölcsi szempontból veszélyt jelentett az egész intézményre. A kizárás oka lehetett a tanulmányok végzésében megmutatkozó állandó és javulás nélküli szorgalomhiány, illetve tanároknak és elöljáróknak való ellenszegülés.6 Jablonkay örömmel állapítja meg, hogy az iskola fennállásának három éve alatt egyszer sem fordult még elő a büntetésnek ez a módja. Ennek magyarázata szerinte a lelkiismeretességre szoktató nevelőeszközök alkalmazása, és a növendékek állandó felügyelete.

Eddig Jablonkay Gábor írásának ismertetése, amelynek alapján bepillantást nyerhettünk a Pius nevelési elveibe és gyakorlatába.

A Pius nevelőmunkája azonban nem ért véget az iskola falainál. A nem bentlakó diákok iskolán kívüli magatartását is részletekbe menően szabályozták, eladdig, hogy a bentlakókhoz hasonlóan számukra is napirendet állítottak össze,7 illetve a szülőket is nyomatékosan figyelmeztették, hogy kötelesek olyan erkölcsben nevelni gyermekeiket, amely megfelel az intézet szellemiségének.8

Az internátus rendtartása

Az internátus házirendjét a kalocsai jezsuita internátus házirendje alapján dolgozták ki.9 Kalocsa példájának erős hatása annak is betudható, hogy a Pius megszervezésében oroszlánrészt vállaló első igazgató, Jablonkay Gábor korábban nem csak tanára volt a kalocsai jezsuita gimnáziumnak, hanem diákja is, így annak nevelőmunkájáról személyes tapasztalatai voltak.10

5 Ehhez hozzá kell tenni, hogy az öregdiákok visszaemlékezései szerint olykor elcsattant egy pofon. Ennél drasztikusabb retorziók azonban nem történtek. Ez a gyakorlat - összehasonlítva más, korabeli iskolák változatos testi fegyelmező technikáival - még mindig igen humánusnak mondható. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy a testi fenyítés lehetőség szerinti kiküszöbölése a kezdetektől jellemzi a jezsuita pedagógiát. Vö.: The Jesuit Ratio Studiorum of 1599. Trans., ed.: Farrell SJ, Allen P. Washington, 1970. (továbbiakban: Ratio Studiorum, 1970.)

6 Tudnivalók, 1913. 8-9. p.

7 Tudnivalók, 1913. 4-8., 14-15. p.

8 A Jézus-társasága vezetése alatt álló pécsi Pius-alapítványi kath. főgimnázium értesítője az 1912-1913-iki iskolai évről. Pécs, 1913. 21-22. p. (A Pius Gimnázium tanévenkénti értesítőinek jelölése a továbbiakban: Értesítő, [••])

9 Jablonkay, 1915. 27. p.; Petruch Antal SJ: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. (1853-1950) II. köt. Az önálló magyar rendtartomány. (1909- 1950) Kecskemét, 1994. (továbbiakban: Petruch, 1994.) 57. p.

10 Kerling János SJ: Piusi emlékeim, 1912-1948. In: Arany-Ezüst. A Jezsuita Intézmények Diákjainak Egyesülete híradója, 1993. 2. sz. Melléklet, (továbbiakban: Kerling, 1993.) 17. p.