Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: Küng, Hans: Minden dolgok kezdete. Természettudomány és vallás
120 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) Ugyanakkor a természettudományos kutatás mind a világegyetem, mind az élet, mind az emberi értelem4 kialakulásában, fejlődésében és működésében olyan „finomhangoltságra” bukkant, amely felvetette a kérdést: lehet mindez csupán a véletlen műve? Vagy ez a precizitás egy teremtőre utal? Míg korábban általában épp a természettudomány nevében utasították el egy teremtő Isten létét, addig manapság sok természettudós tesz hitet egy teremtő Isten mellett. Ez a tény szinte kínálkozik a teológus Küng számára, hogy érvként használja fel teista világnézetének alátámasztásához. Küng azonban - elkötelezettséggel mind természettudomány, mind a vallás autonómiája iránt - elutasít minden efféle leegyszerűsítést. Miután érvelt amellett, hogy a természettudomány nem illetékes metafizikai kérdések megválaszolásában, és miután elutasította, hogy természettudományos érvek alapján tagadni lehetne Isten létét, azt is el kell utasítania, hogy a természettudomány istenérveket kreáljon. És éppen ezért - hogy visszautaljunk a bevezető gondolatokra - mélyítheti el a premodern embereinek teológiai gondolkodását e könyv: Küng elutasít minden fundamentalista Biblia-értelmezést, amely természettudományos ismereteket próbál kiolvasni a Teremtés könyvéből. Nagy lelkiismeretességgel védelmezi a vallást a tudomány megalapozatlan kritikáitól, de a tudományt is a vallás befolyásától. A természettudományos és a vallási-filozófiai gondolkodás az emberi szellemi tevékenység két különböző vetülete: az egyik a dolgok hogyanjára, a másik a miértjére kérdez rá. Az első a jelenségek közvetlen okai, a másik viszont végső okai iránt érdeklődik. Küng nem osztja a természettudomány és vallás konkurenciájának nézetét. Nem mondhatjuk, mint a 19. századi pozitivista, mechanikus világszemlélet és annak mai - megkésett - képviselői, hogy a tudomány és a vallás kizárólagos viszonyban van egymással: vagy Isten, vagy a tudomány. De Küng nem hisz a természettudomány és vallás integritásának modelljében sem, mint egyes naiv vagy egyenesen fundamentalista keresztények. Természettudományos felfedezések ugyanis nem szolgálhatnak bizonyítékul vallási tanítások igazsága mellett; és fordítva: természettudományos eredményeket nem igazolhat az a tény, hogy összhangban vannak vallási tanításokkal. De ha a természettudomány és vallás nincs ellentmondásban, viszont nem is hozható egységbe, akkor milyen viszonyban állnak egymással? Küng válasza: kiegészítő, komplementer viszonyban. A természettudomány magyarázza a világot, a vallás és a filozófia viszont értelmezi - mondhatjuk Dilthey után szabadon. Természettudományos módszerekkel nem igazolhatunk metafizikai állításokat, melyek túl vannak a tapasztalat határain. Sem a fizika, sem a biológia, sem egyéb természettudomány nem igazolhatja Isten létét vagy teremtői mivoltát. De igenis: a természettudomány 4 Küng könyvében a természettudományok három területét veszi górcső alá: a világegyetem kialakulását és működését vizsgáló fizikát, az élet és a változatos életformák létrejöttét kutató evolúciós biológiát, illetve az emberi értelem titkait kereső agykutatást. Ezzel a tematikus felosztással Küng (anélkül, hogy erre utalna) a természettudományt, filozófiát és teológiát zseniálisan ötvöző francia gondolkodót, Pierre Teilhard de Chardint követi, aki a világegyetem evolúciójában három jelentős lépcsőfokot különböztetett meg: 1. Az anyagvilág létrejötte (kozmogenezis). 2. Az élet megjelenése az anyagban (biogenezis). 3. A szellem (értelem) megjelenése az életformák között (noogenezis).
