Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: I. (VI.) Jakab és Magyarország
1. (VI.) Jakab és Magyarország 47 szállásra (amely Jakab uralkodói létének egyik távoli, de annál riasztóbb réme is volt!), illetve lelkesedés és idegenkedés között ingadozva, majd teljes elutasításba torkollva Bethlen Gábor személyére, akivel Jakab mint a Protestáns Unió nem igazán lelkes vezetője szövetségre készült. Wotton leveleiből kitűnik, hogy Bethlentől (akit a korabeli angolok többnyire „Betlehemnek” tituláltak!) részben az Erdély és Anglia közti, akkoriban óriásinak számító földrajzi távolság, részben az erdélyi fejedelem kényszerű törökbarát lépései tántorították el az angolokat. 1620. november 8. és 18. között Wotton egy maratoni hosszúságú levelet küldött Sir Rober Nantonnak, Jakab egyik „frontemberének” címezve, de a királynak szánva a beszámolót, a gyászos fehérhegyi csata napjaiban, amely - a vesztes vő, V. Frigyes révén - Angliát is gyöngítette. E levélben az angol író-diplomata még magasztalta Bethlen Gábort, s teljes protestáns preferenciával így jellemezte: „Betlehem [...] who lies neraer the truth than the Emperor himself.” Azaz: „Bethlen, aki közelebb jár az igazsághoz, mint maga a császár.”3 Ehhez képest egy hónappal később már közvetlenül Jakabnak címzett levelében ezt olvashatjuk: „Őfelsége legutóbbi, Nanton titkár úrnak címzett levelemből értesülhetett Mons. de Preux magyarországi útjáról. S ezen út kapcsán Felséged nyilván értesülni kíván arról, hogy az utazás gyümölcsöző volt-é. [...] Végülis az volt a látogatás eredménye, hogy azonnal követet kell küldeni a választófejedelemhez (aki most a sziléziai Boroszlóban tartózkodik), hogy tisztán lássuk, csatlakozik-e ő a magyarokhoz, egy, a császárral kötendő szövetségben [•••] Be kell vallanom Felségednek, hogy a magam részéről vajmi keveset várok a fent nevezett választófejedelemtől in hoc statu rerum. - Ami ezek után Betlehem [!] Gábort illeti, s a magyarokat, én nem tehetek (Felséged szolgájaként) önálló lépéseket, míg ki nem derül, hogy a választófejedelem, felséged veje és országa csatlakozik-e a császárhoz, avagy sem.”i Sir Henry Wotton utolsó magyar vonatkozású levelét Bécsből, 1620. december 19-én keltezte: itt Bethlen Gábor iránti távolságtartása már teljes elutasításba torkollik: „Magukra hagyom a színtéren a francia követeket, legyen az ő dolguk megoldani a helyzetet a császár és Betlehem Gábor között, akivel nincs mit kezdenem a továbbiakban, most, hogy magára maradt.”s Ami a közvetlen I. Jakab - Bethlen Gábor „csúcstalálkozót”, avagy európai protestáns csúcsot illeti, az csupán terv maradt. Mindössze annyi valósult meg belőle, hogy V. Frigyes egyik bizalmasa, Johann Joachim Russdorf német diplomata-költő kért, s Digby bécsi angol nagykövet közvetítésével el is juttatott Jakabhoz egy Bethlen Gábor-portrét.* * * 6 A Jakab- Bethlen Gábor kapcsolathoz még egy adalék: I. Jakab 1613-ban tragikus 3 4 5 6 Uo. 197. p. Uo. 202. p. Uo. 206. p. Az esetet megemlíti: Fazekas Sándor - Juhász Levente: A kaméleon színeváltozása. A sebes agynak késő sisak forrásáról. In: A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században. Szerk.: Ötvös Péter - Pap Balázs - Szilasi László - Vadai István. Szeged, 2005. (továbbiakban: Fazekas- Juhász, 2005.) 9-10. p.
