Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth Zita: Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században

68

Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012)

építész azt ajánlotta, hogy helyreállítja. 1814 és 1816 között plébániaház is épült szilárd anyagból, zsindelytetővel a kegyúr költségén, amelyben a plébánosnak három szobája volt, egy a cselédnek. A plébánia melléképületei az 1823. november 18-i tűzvészben leégtek vagy megrongálódtak. (1843-ban a plébániaház ismét leégett, 1845-ben helyreállították, de 1849-ben megint roskadozni kezdett.) Ekkor 370 fő katolikust tartottak számon. Kegyúr a Szirmay család, a plébános Grancsay József, az iskolamester-kántor Zboray István. Az iskola 1810—1813-ban épült, egy szoba a tanítóé volt, a másik tanterem. 53 iskolaköteles katolikus gyermek élt ekkor a közösségben, közülük 20 fiú és 18 lány jár iskolába. Az egyházlátogatás idején megfelelő épület hiányában a berentei gyerekek is ide jártak, amíg az iskolájuk fel nem épült. A sajószentpéteri iskolamester segédtanítónak fogadta fel Sebestyén Istvánt, aki tanította a berentei gyerekeket.

1835-ben kirabolták a templomot, a tabernákulumot nem törték fel, de a templomi ruhákat ellopták.

A 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben, amint írtam, részletesen olvashatunk a nem katolikus felekezetekről, mindenekelőtt a városban a lakosság többségét képviselő református egyházról. A Sárospataki Református Kollégium Levéltárában több református egyházlátogatási jegyzőkönyvet őriznek. Különösen a 19. századiak érdekesek, hiszen ekkor már a katolikus egyházlátogatásokban nem írták össze más felekezet egyházait és híveit, valamint azért is informatívak, mert a születettek, meghaltak és házasultak számát is közlik az adott évre. Az 1806. február 16-án készült canonica visitatio meglehetősen szűkszavú, mindössze arról olvashatunk, hogy az összeírok dicsérték a szentpéteri egyház rendezett állapotát (75 született, 77 meghalt és 26 házasult személyt írtak össze.). Az 1811. január 20-i egyházlátogatás idején Őri Fülep Gábor volt a prédikátor (róla ld. még alább), mellette Szombathi Dániel káplánkodott. Munkájukat a visitatorok kiemelkedőnek jellemezték, mondván, nemcsak az egyház vagyonára, de a hívekre is gondosan felügyeltek. A parochiális épület javítását szorgalmazták. A tanítóról, Rákosy Sámuelről olvashatjuk: „a tanulókat a keze alatt értelmesen taníttani tapasztaltuk, nem külömben az elsőbb praeceptor keze alatt valókat is. A kisebb praeceptor keze alatt lévők inkább csak könyv nélkül, mint értelemmel tanultak.” (1810-ben 40 fiú, 26 kislány született, 35 férfi és 43 nő halt meg, 13-an házasodtak.) Az 1838. február 12-i látogatáskor a tanítók és a prédikátor szorgalmát dicsérték, azonban úgy látták, a lakosság számához képest nem jár elég fiúgyerek iskolába, ennek okaként a szülőket nevezték meg. (33 fiú és lány született, 37 férfi és 52 nő halt meg, 19-en kötöttek házasságot.) 1841. február 25-én főként azt emelték ki a visitatorok, hogy az egyház rendesen vezette számadásait, az egyházi szolgálat és a szertartások az előírásoknak megfeleltek. „Az egyház veteményes kertjeinek gyenge plántái, nagyobbik oktató Rozgonyi József és kisebbik tanító Ando Lajos, mint szinte éneklő Török János gondoskodásuk s vezérlésök alatt szépen nevekednek.” Szántóföldjei, szőlői jó állapotban voltak. (1840-ben 28 fiú és 24 leánygyermek született, 32 férfi és 25 nő halt meg, 14-en házasodtak.) 1842. január 27-én készült a korszakunkra vonatkozó utolsó egyházlátogatás. A visitatorok úgy találták, hogy az egyház szántóföldjei, szőlői időről időre gyarapodnak, a szántóföldeket három nyo