Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth Zita: Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században

Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században

69

másban művelik, 30 köblösek, az egyház tagjai művelik, „de nem egész pontossággal”. 16 kapás szőlője van egy darabban, 4 hordó bort termett a korábbi évben. Dézsmaadó szőlője szintén 4 hordó bort termett. (1841-ben 43 fiú és 35 lány született, 43 férfi és 49 nő halt meg, 31-en házasodtak.) Az iskolát roskatag állapotban találták, az eklézsia új építését határozta el. A tanítóról, Rozgonyi Józsefről feljegyezték, hogy értelmesen tanít az „elöljáróság által kiszabott könyvekből”. Főként írást, fejben számolást tanít, de „szoktat a tisztasághoz, jó rendhez, kiteijesztvén gondját a gyermekek erkölcsök s isteni félelemben nevelésökre”. Ekkor 18 fiú és 44 lány járt iskolába. Az összeírok kevésnek találták az iskolába járókat.16

A lakosok között nem találtam adatot felekezeti villongásra, amiből úgy tűnik, hogy békében éltek egymás mellett. Sem a római katolikusok és reformátusok között, sem általában a keresztény lakosok és a zsidóság között jelentősebb összetűzésre a források tanúsága szerint nem került sor. A zsidók, csakúgy, mint más magyarországi településen, Szentpéteren is kereskedtek, szőlőt, kocsmát, mészárszéket stb. béreltek. Idővel a bevándorló zsidó lakosok végleg letelepedtek a városban, házat vettek, és mint állandó lakosoknak, nekik is részt kellett vállalniuk a teherviselésben. Arra van viszont adat, hogy a katolikus pap panaszkodott a reformátusokra, hogy Szent István ünnepén dolgoztak, búzát hordtak be a mezőről. Fel is sorolták a tilalomtörők nevét 1812-ből.17 Szintén a katolikus pappal volt konfliktusa két református bábonyi lakosnak, Alats Jánosnak és Jancsuska Andrásnak, akik nem akarták fizetni a szentpéteri plébánosnak a papi bért, tartoztak 12 forinttal, aminek kifizetésére Óváry Miklós, Borsod vármegye főszolgabírája és Tomka Miklós esküdt által felvett vizsgálat kötelezte őket.18

Összegezve a fentieket elmondható, hogy Szentpéteren több felekezet élt békésen egymás mellett a 18-19. században, azonban a református egyház túlsúlya a lakosság körében, és ezáltal a város vezetésében a 16. század második felétől kezdve megmaradt.

16 A Sáropataki Református Kollégium Levéltára. Felsőborsodi egyházmegye, Szentpéteri járás. Egyházlátogatások jegyzőkönyve, Sajószentpéter, 1804-1841. és 1841-1851. (1806.; 1811.; 1838.; 1841.; 1842.)

17 Molnár István, Deák István, Gedei Szabó János, nemes Réthi András, ifi. Pogány György hadnagy, öreg Szahay János, Oláh János, Csirkó János, Egri Pál, Szentiványi István, Szűts István, Szuhay István, Csirkó István, Kósik István, Dohai D. Szabó Pál, Dohai Szabó János. Ld. B-A-Z. m. Lt. IV. 501/f. (=Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Mandata et intimata politica.) 1815. 349.

18 B-A-Z. m. Lt. IV. 501/f. 1791. 739.