Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
52 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) súlyos, hanem a testáló ezekkel a rendelésekkel inkább a jótékonykodás általánosan elvárt erényének igyekszik eleget tenni. A fohász-formulák változásai Az átalakulófélben lévő vallásos gondolkodás szempontjából érdemes megvizsgálnunk a testamentumok elején szereplő fohász-formulákat is. Ezekben az esetekben talán még nehezebb helyzetben vagyunk, mint az előző információcsoportok elemzésénél, hiszen a fohászok formai változása valóban csak közvetve értelmezhető a reformáció hatásaként. A végrendeletek bevezető részének egyik eleme a fohász-formulaként értékelhető rövid szakasz volt. A korszak elején az esetek döntő többségében itt az egy és oszthatatlan Szentháromságra hivatkoznak, például: „im namen der hailigen und ungetailten Trivaltigkhait Amen”. Amint azt tudjuk, a lutheri tanítások nem vetették-el a Szentháromság-tant,a2 az 1566 utáni bécsi protestáns végrendeletekben is rendre megjelennek ezek a formulák.33 Viszont témánk szempontjából kiemelt figyelmet érdemel a reformáció prédikátorainak az a gyakran visszatérő központi tétele, miszerint Krisztus „bennünk él, hat és létezik”, „s mi benne élünk”, „vele egy testet kaptunk” stb.* 33 34 35 A fohász-jellegű formulákban először az 1530-as évben találunk eltérést. Két középrétegbeli gazdapolgár nem a Szentháromság, hanem Jézus nevében teszi utolsó rendelését.3» 1531-ben egy esetben találunk hasonló formulát. Ezután néhány éves szünet következik, majd az 1537 és 1547 közötti években Ids számban (1-3 végrendelet évente) találkozunk az új formulával. Az egyébként is nagyobb számú testamentumot „kitermelő” 1541-es évből öt ilyenről tudunk. A következő három évből megint nincs adatunk hasonló formulára, végül az 1550-es évektől már szinte állandóan jelen vannak ezek a testamentumok, s az utolsó két évben számuk jelentősen megnő (tíz, illetve hét végrendelet). A téma vizsgálatánál szerencsés esetben generációk közötti folytonosságot vagy változást is regisztrálhatunk. Az 1557-ben végrendelkező középrétegbeli kereskedő-özvegy, Anna Dremelin testamentumát még a hagyományosnak tekinthető formai jegyekkel látták el. Az utolsó rendelését még ugyanebben az évben bejegyeztető fia, Wolfgang Dremel testamentuma elején viszont már az „In namen unsers hern Jesu Christi amen” formula olvasható. Bár az adatpár alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az özvegy még megmaradt katolikus hiten, fia pedig már a lutheri elveket osztotta, mégis - legalábbis a fohász-formulák szintjén — akár egyfajta intergenerációs változást is feltételezhetünk a forrás által elénk tárt szűkös információk hátterében. Összesen 47 olyan utolsó rendelést tartalmaz a vizsgált városkönyv, amelyben a Dremeléhez hasonló megfogalmazásokat találunk. Bár ezek az információk csak áttételesen utalnak a reformáció hatására, a Krisztus3= Andreas Osiander prédikációja a Szentháromságról. In: Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika. Ötven forrás a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez. Szerk.: Csepregi Zoltán. Bp., 2004.133-134. p. 33 Matt, 1935.72. p. 3t Többek között Butzer és Fritzhans prédikációiban találunk ilyen megfogalmazást. Moeller, 1999.46. p. 35 AMB. PT. II. f. I3r; f. 24V.
