Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 47 A kegyes adományok időbeli eloszlása a kedvezményezettek csoportjainak függvényében Időbeli osztás Kedvezményezettek csoportjai* Személyek Intézmények Szegények Egyházi személyek Ispotály Konfraternitás Egyházi intézm. 1529-1538 49 12 26 55 35 1539-1548 45 8 47 27 24 1549-1557 43 2 103 60 15 Összesen 137 22 176 142 74 *Az egyéb és bizonytalan kategóriák nélkül, azaz csak azok a kegyes rendelések kerültek be a vizsgálati halmazba, amelyeknél biztosan azonosítható a kedvezményezett személy, intézmény vagy célcsoport. A kedvezményezett személyek csoportját vizsgálva megállapítható, hogy a szegényekről történő gondoskodás terén látszólag nem történt számottevő változás. A kis mértékű csökkenés azonban a végrendeletek évenkénti számának növekedésében már nagyobb jelentőséggel bír. Eszerint a testálók- nak jóval kisebb hányada tartotta célszerűnek, hogy közvetlenül gondoskodjon a szegényekről. Ezen tendencia okaként egyértelműen az ispotály népszerűség-növekedését jelölhetjük meg. A testamentumok információi összecsengenek azzal az általános nézettel, miszerint a reformáció indukálta változások nem okoztak jelentős törést a városi szegénygondozás ügyében, sőt fel is erősítették a szegényügyre irányuló figyelmet. Az ispotályok a 16. század második harmadában a kegyes adományoknál szóba jöhető intézmények között - a késő középkori arányoktól eltérően - már egyértelmű elsőbbséget mutattak. Amint azt láthattuk, a szegényekről közvetlen formában történő gondoskodás népszerűsége csökkent. A szegényügynek a reformáció hatásaként értelmezhető jelentőségnövekedése tehát döntő mértékben az ispotályok egyre fokozottabb támogatásában csapódott le. A vizsgált időszak utolsó kilenc évében mintegy 40 %-kal több rendelést tettek az ispotályok részére, mint az előző két évtizedben összesen. Az első évtizedben az ispotályok még csak 14,7 %-kal részesednek. Ez az arány a második tíz évben már több mint a kétszeresére emelkedik (31,1 %), s az utolsó kilenc évben már majdnem minden második kegyes rendelésnek az ispotály a kedvezményezettje (46,2 %).zo Az ilyen fokozott mértékű emel- 20 20 A korszakunk elején jelentős fordulat állt be az intézményes szegényápolás pozsonyi történetében. A török fenyegetés miatt 1529-ben a városfalakon kívül található Szt. Lőrinc és Szt. Mihály templomokkal egyetemben lebontották az ispotályokat, hogy azok ne szolgálhassanak az oszmánoknak fedezékül az esetleges ostrom során. Balhus, PAUL von: Presburg und seine Umgebung. Presburg, 1825. 80. p.; Ortvay Tivadar: Pozsony város története. II. k. 4. rész. Pozsony, 1898. (továbbiakban: ORTVAY, 1898.) 298. p.; MOL. MF. (= Mikrofilmtár.) C56 5682-5683, 5685. A jelen
