Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
48 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) kedés kapcsán arra kell gondolnunk, hogy az új pozsonyi ispotályok felépülése mellett a reformációnak az üdvözülés-tant elvető, illetve a hívők figyelmét az elesettek felkarolására irányító alaptéziseinek a hatása érvényesült. Ehhez kapcsolhatók az ispotályok megnevezésének új formái is. Az 50-es évektől „Bürgerspital” (öt említés) és a „gemainer stat spital” (egy említés) kifejezések azt mutatják, hogy a polgárok már nem ajánlották valamely szent védnökségébe az intézményt. A fentiek tekintetében tehát igazolva látjuk azt az elméletet, miszerint a hitújítás nem egyszerűen csak az individuális szférában jelentett változást, hanem nagy hatással volt a közösségek kollektív mentalitásának alatanulmányban vizsgált testamentumokban nem választható el a két ispotály, csak a Szt. Lászlót emelik ki név szerint. A késő középkori forrásokban is a Szt. László fordul elő gyakrabban. Majorossy Judit: „unsere arme lewte...” Hospitals and the Poor in Late Medieval Bratislava. In: Chronica, 2004. Nr. 4. 41-56. p., 50. p. Az 1529 előtti végrendeleti anyagban több helyen is találunk említést ispotályokról. így egy 1502-es és egy 1511-es testamentumban is a „mindkét ispotály” („bede spital”) megnevezés szerepel. MOL. MF C9. Sajnos ezen megfogalmazás alapján sem választható el név szerint a két intézmény. Annyi bizonyos, hogy 1529 után az ispotályokban gondozott szegényeket a Belvárosban lévő Klarisszá-kolostorban helyezték el, melynek lakói a török veszély hírére elmenekültek. ETE. III. 480-482. p. 1542-ben viszont az apácák visszaigényelték az épületet, így meg kellett oldani a befogadott szegények elhelyezését. Vámossy szerint 1543-ban fel is épült az új ispotály a városnak a Várhegy felé eső részén. VÁMOSSY ISTVÁN: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet. Pozsony, 1898. 34-35. p. Ortvay is elfogadja Vámossynak az újjáépítésre vonatkozó feltevését. ORTVAY, 1898. 299. p. A korszakból származó végrendeletek azonban csak azt támasztják alá, hogy 1543-ban már folyt ilyen építkezés. Az új ispotály építését valószínűleg már sokkal korábban tervbe vették, ugyanis már 1530-ból találunk olyan végrendeletet, amelyben erre a célra („inn das Spital zum paw”) tesznek kegyes adományt. Archív mesta Bratislavy (továbbiakban: AMB.) PT. (= 4 n 2 Protocollum Testamentorum) II. f. 25V. A következő évekből is (1535, 1536) találunk erre vonatkozó rendelést. Valószínű, hogy 1543-ban már ténylegesen folyt az építkezés. Erre utal, hogy az egyik asszony végrendeletében azt olvashatjuk, hogy a feleség figyelmeztette férjét, hogy az ne feledkezzen meg az épülőfélben lévő/felépítendő ispotály szegényeiről („Inn erpawng ains Spitals”). AMB. PT. II. f. 163V. Elképzelhető tehát, hogy ebben az évben (1543) már állt valamilyen épület, ahová átköltöztették a gondozottakat, azonban a következő évekből (1545, 1547, 1549) ugyanúgy találunk építkezésre („zum paw") szánt adományokat, csak 1549-től maradnak el ezek a rendelések. Megjegyzendő, hogy a „zum paw” kifejezés jelenthetett karbantartást, renoválást is, azonban éppen a kifejezés elmaradása, illetve a fent említett körülmények együttes figyelembe vétele indokolja azt, hogy itt tényleges építkezésekre gondoljunk, hiszen ezek szerint 1549-től a polgárok nem érezték szükségét az ilyen jellegű kitételeknek. 1550-től pedig két új kifejezés jelenik meg: „Bürgerspital” (öt említés) és „gemainer stat spital” (egy említés). Valószínű tehát, hogy véglegesen csak 1550-re, esetleg 1549-re fejeződtek be az ispotály vagy ispotályok építési munkálatai. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy konkrétan Szt. László ispotályt hét esetben említenek (leggyakrabban csak a „spital” kifejezés szerepel), és a konkrét megnevezések közül kettő 1529-ből, öt pedig már az 1552 utáni évekből származik.
