Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 41 Éppen utóbbi tényező, azaz a korai reformáció fokozatossága, illetve az a jelenség, hogy sokszor a korabeli közösségek nem tulajdonítottak az új tanok megjelenésének kezdetben túl nagy jelentőséget, nagyfokú bizonytalansági tényezőként „csapódik le” a polgári forrásokban. A reformáció megjelenésének első nyomait kereső történész ugyanis legtöbbször nehéz helyzetben van a forrásokból nyerhető információk szűkössége miatt. Az átmeneti helyzet bizonytalansága a forrásokban is megmutatkozik, sok esetben nagyon nehéz egyértelmű információkat találnunk az új hitelvek megjelenésére. Hasonló a helyzet a magyarországi és az ausztriai polgárság forrásai esetében is. A lutheri tanok megjelenését sokszor csak áttételesen, közvetett információk mögött sejthetjük. Mindezek tekintetében az ilyen közveSchillingre támaszkodik. A szerző a kontinuitás elfogadása mellett elveti a folytatólagosságnak - a korábban említett és az újabban népszerűvé vált - Schultze- féle interpretációját, amely a tömegek antiklerikális gondolkodását, mint a folyamatok főbb mozgatórúgóját állítja a középpontba. Erdélyi Gabriella: Ágyastartó papok és parázna barátok a laikus elvárások és a reformációs propaganda kereszttüzében. In: Nők és férfiak, avagy a nemek története. Szerk.: Láczay Magdolna. Nyíregyháza, 2003. 388-394. p.; 393. p. A kontinuitás lehetőségét vizsgálva Schilling arra a következtetésre jutott, hogy végérvényesen szakítania kell a tudományos gondolkodásnak azzal az elképzeléssel, amely a reformációt egy forradalmi áttörésként értékeli. Ezzel szemben sokkal inkább egy hosszú távú folyamattal kell számolnunk, amelynek során a 15. század második feléből a 16. század első három évtizedére átnyúlóan alapjaiban változtak meg a fennálló struktúrák. A reformáció szűk időkeretek közé szorított „robbanásszerű” változásával szemben tehát a konfesszionalizálódás - a hosszabb távon felhalmozódott előzmények eredményeként lezajló - folyamatát hangsúlyozza: SCHILLING, Heinz: Reformation - Umbruch oder Gipfelpunkt eines Temps des Réformes? ln: Die frühe Reformation in Deutschland als Umbruch. Hrsg.: Moeller, Bernd. Gütersloh, 1998. (Wissenschaftliches Symposion des Vereins für Reformationsgeschichte. Bd. 199.) 13-34. P(továbbiakban Schilling, 1998.) 14-15. p. A szerző már a korszakolásban sem tekinti fordulópontnak, vagy inkább elválasztó évszámnak az 1517-es kezdetet. Ehelyett azokkal a megközelítésmódokkal ért egyet, amelyek a „reformtól a reformációig (1450-1530)” tartó időszakot a „felekezetképződés időszakától (1530-1620/1630)” választják el. Schilling, 1998.19. p. A korabeli nürnbergi viszonyok elemzése alapján Günter Vogler - a kontinuitást hangsúlyozó elméletekkel szemben - arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált város példáján keresztül vallási, szociális, jogi és politikai értelemben is sokkal inkább áttörésszerű változásokról beszélhetünk. A változások mélysége mellett főként az időbeli aspektust emeli ki, azaz szerinte nagy jelentőséggel bír, hogy a város áttérése viszonylag rövid időn belül zajlott le. Bár Vogler tanulmánya elején hangsúlyozza, hogy egyetlen város esetéből még nem lenne szabad általánosítani, mégis azt sugallja, hogy kiemelt figyelmet kell tulajdonítanunk az ilyen egyedi eseteknek is. Vogler, GÜNTER: Erwartung - Enttäuschung - Befridigung. Reformatorischer Umbruch in der Reichsstadt Nürnberg. In: Die frühe Reformation in Deutschland als Umbruch. Hrsg.: Moeller, Bernd. Gütersloh, 1998. (Wissenschaftliches Symposion des Vereins für Reformationsgeschichte. Bd. 199.) 381-406. p. (továbbiakban: VOGLER, 1998.) 382., 405. p. Mindenesetre a két tanulmány elméleti konzekvenciáit a reformáció kezdeti szakaszának jellegéről alkotott, két egymással többé-kevésbe szembenálló általános hipotézisként értékelhetjük.
