Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban

33

Johannes Jussoila követte őt. Később Livóniába került, Pernau vikáriusaként esett a várost elfoglaló svédek fogságába.1® A stockholmi várbörtönben halt meg, Messenius szerint hosszas fogság és kínzások után, a hitét megtartva.«4 Halálát 1604-re teszik.

Testvérei közül Mikael 1579 novemberében beiratkozott a braunsbergi szemináriumba, ahol 1582-ben meghalt. 1586 áprilisában ugyanoda iratkozott be Lars, egy héttel később és pápai ösztöndíjjal Josef.135 Lars a tanulmányai befejezése után Varsóban meghalt, Josef 1595 őszén Zsigmond lengyel udvarába távozott. Ide tért vissza 1602-ben vilniusi és római kitérők után, utóbb svéd fogságban Stockholmba került, további sorsa ismeretlen. A többi testvér életének alakulásáról nincs ismeretem. Anders úr (a Johannes számára igaz hit követésére buzdított helybéli pap avagy lelki- pásztor) azonosítása vitatott, Laurentius Nicolairól alább lesz szó.

A folytatásról

Alig távozott el Stockholmból Possevino és Jussoila, június 5-én megérkezett II. Fülöp király követe, Francisco de Eraso kapitány, és egy bő éven át ott is maradt. A király követutasítása Madridban kelt 1578. január 28-án.135 Fő elemei a svéd uralkodóval kötendő szövetség, és a „religio catholica” svédországi jövője, de szóba kerül Bona Sforza öröksége is. Az instrukció szerint a svéd király évek óta törekedett kapcsolatba kerülni a spanyollal, különösen Pontus De la Gardie révén. II. Fülöp hivatkozik nápolyi alkirá- lyára is, aki szerint De la Gardie egy, a császár, a pápa, II. Fülöp és a svéd király közötti, akárki ellen irányuló támadó és védelmi szövetség tervével13? készült tőle Madridba utazni 1577 nyarán, amikor vissza kellett térnie Stockholmba. II. Fülöp tudomása szerint néhány jezsuita arról tájékoztatta a pápát, hogy a svéd király jóindulatú a „religio catholica” iránt, de kezdetben igen körültekintően óhajt eljárni, ezért őszentsége eldöntötte Possevino odaküldését.138 A követ utasítását és jelentéseit itt nem tekinthe‘33 Garstein, 1992. 114. p. A ma Észtországhoz tartozó Pernau 1600-ban került a herceg kezére, a svédül „második lengyel háború”-nak nevezett küzdelmek során.

w „Haud Josuelae Finnonis extitit / Praeter doloroes conditio quoque, / Qui tortus ac incarceratus / Ante diu remanet fidelis.” (MESSENIUS, 1700. IX. 57. p. „quoque”: előzőleg hitük miatt bebörtönzött katolikosokról írt, a Jussoila sorsa után a sajátjáról emlékezett meg.) Az utolsó két szót idézi: Nyman, 2002.156. p.

■as Garstein, 1992.124. p.

136 A simancasi levéltárban őrzött, spanyol nyelvű szöveg svéd nyelvű kiadása: Hildebrand, Emil: Johan III och Filip II. Depescher fián det spanska sändebudet till Sverige kapten Francisco de Eraso 1578-1579. In: Historisk Tidskrift, 1886. 1-50. p. (továbbiakban: Hildebrand, 1886.)

'3? Erről alkirálya (ínigo López de Mendoza, Mondéjar márkija, 11580) 1577. június 14- én kelt levelében tájékoztatta őt. E szerint Pontus De la Gardie közölte vele: „Att han skulle resa hit, pá befallning af sin herre konungen, för att erbjuda mig dennes broderliga vänskap och föreslá ett anfalls- och försvarsförbund mellan Hans Helighet, mig, Kejsaren och sin konung emot hvilka som heist vára fiender.” Hilderband, 1886. 5. p.

138 A király a római követére (Juan de Zúniga y Requeséns, ezt követően nápolyi alkirály, t 1586) hivatkozik, aki megírta neki: „Att Hans Helighet af nágra jesuiter fátt underrättelse om att nämnde konung af Sverige i sitt handlingssätt visar en välvillig