Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
32 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) a helyi lelkésznek, Anders úrnak is, és biztatja, ragaszkodjék az igaz hithez: „éljen jól és olvassa a szentírást és értse jól, amiként a római egyház, és ismerje el, hogy eltévedt Luther tana és hamis útjai révén”. A szöveget közlő Nyman szerint a család hitének minőségét mutatja, hogy a levél írójának nem kell értelmeznie az Ave Mariát, a tisztítótüzet stb. Azt is joggal tételezte fel a képek hátuljára írt szöveg alapján, hogy a családban többen tudtak olvasni.12« Hozzáteszem, valaki latinul is tudhatott, hiszen Johannes latin nyelvű imakönyvet is szándékozott küldeni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a levélíró a rózsafüzér-olvasáshoz sem adott tájékoztatást, ám a Mikaelnek a Mária fogantatása napján írt, és e levélhez csatolt, részben latin nyelvű* 130 szövegből nemcsak az derül ki, hogy az öcs nem érti a rosariumot, hanem az is, hogy nincs tisztában az indulgencia jelentőségével sem (Johannes jó testvérként gyorsan hozzá is teszi, hogy őt magát is nagy kétségek gyötörték, mielőtt hinni kezdett benne.131). A Mikaelnek írt szövegből nyerhető kép másutt is árnyalja a karácsonyi levélét: ha a címzett nem teljesíti a Johannes által rá rótt vallási kötelezettségeket, akkor az nem fogja a testvéreként szeretni. Azért a testvéri szeretet is megjelenik: „Minden nap imádkozni fogok a mindenható Istenhez, hogy bocsássa meg a bűneidet. Isten talán meghallgatja imáimat és az ismeretére vezérelhet téged a hitnek, amely sehol másutt nem található, csakis a római egyházban.” Lehetséges (Garstein is felhívja rá a figyelmet), hogy a mellékletben a rózsafüzér ismertetésekor Szent Birgitta kultusza is megjelenik: „The green bead is in honor of Regina of Sweden”. Katalin királyné tiszteletére („in honor of the reigning Queen”) ugyanis a füzér vörös szeme szolgál. Mikael mondjon értük egy-egy Ave Mariát. A szereplőkről A levél írója 1555 körül született, apja és anyai nagyatyja a kisváros polgármestere voltak. Johannes a Laurentius által vezetett stockholmi kollégiumban lett katolikus, az országot 1578 májusában hagyta el Possevino társaságában, október 2-án pedig beiratkozott a Collegium Germanicumba. Mielőtt elvégezhette volna tanulmányait, Possevino, aki közben visszatért a Svéd Királyságba, magához hívta. Johannes Jussoila úton volt, amikor értesült a svédországi kudarcról (lásd alább), így végül Braunsbergbe ment és beiratkozott a pápai szemináriumba. Olmützi és prágai tanulmányok után tért vissza Stockholmba, ahol Zsigmond királyfi káplánja lett. Térítő munkájától tartott az országtanács, amelynek rendeletére 1587 márciusában át kellett költöznie Vadstenába.132 * * Miután Zsigmond lengyel király lett, granted plenary indulgence.” Garstein, 1992. 123. p. Megjelenik tehát Jézus Nyinan által hiányolt neve, csak nem a karácsonyi levélben, hanem a mellékletében. '*9 Nymán, 2002.160. p. '3° „Valetote. Haec imagines sunt benedictae a Sanctissimo Patre et Summo Pontifice. Die Conceptionis Mariae Virginis, Romae. Johannes Magni Jnsulie Finonicus Romanus dedit.” GARSTEIN, 1992.124. p. ■3> „Further [...] I know that you have no understanding of the use of the Rosary or of the significance of indulgences. In fact, I myself was for a long time greatly in doubt, before I came to belive in it.” GARSTEIN, 1992.123. p. »32 Nyman, 2002. 160. p. Azt, hogy Johannes Jussoilát Vadstenába küldték, Messenius ismételten említi a körülmények ismertetése nélkül (MESSENIUS, 1700. VII. 60., 68. p.)
