Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

22

Egyháztörténeti Szemle X1I1/4 (2012)

A szereplőkről

A levélíró, Johannes Pauli életéről keveset tudok. Ismeretlen időben és okból elengedték Tavastehusből, ugyanis 1570 körül a salai ezüstbányáknál bukkan fel - meglepő módon nem kényszermunkásként, hanem varázslóként.^ A bányafelelős azt írta a királynak, hogy néhány gonosz, ártalmas ember varázserővel elapasztotta a bányát.8« Ekkor jött el Johannes Pauli ideje. Amint utóbb ő maga felidézte, a Kopparbergen lakva talált a régi könyvek között egy Consecratio maioris salis et aquae contra Daemoniacas infestationes címűt, amelynek tanítását alkalmazni kezdte a rontókra, majd utasításra exorcizmusba kezdett a hutáknál is, és a művelés újraindult. Egyre több vas- és rézhutánál segített, beteg emberek keresték fel, egy jobb oldalára lebénult hedemorai (Dalarna) kisfiút is meggyógyított. Antonio Possevino 1580-ban hetvenhárom évesnek és birgittinus szerzetesnek tudta.85 Johannes Pauli Montigena Vadstenába'n halt meg 1585-ben. Élete az általa idézett salamoni bölcsesség cáfolataként is szemlélhető: a hívő lelket a nem teljesülő remény, ha lesújtja is, meg nem töri.

Nem tudok arról, hogy a címzett, Olaus Magnus megkapta a levelet. Már megadatott csalódnia a külföldi segítség reményében,86 egyetlen eszköze maradt a Svédországra irányuló figyelem fenntartására: a könyv- nyomtatás. Miután a pápa a Birgitta-ház8? elöljárójává tette, az épület felső szintjén nyomdát működtetett, kiadva a bátyja és a saját alkotásait88 is. Az utolsó katolikus, de már országából kiszorult uppsalai érsek élete így kapcsolódik össze Rómában az egyetlen pápa által kanonizált svédországi szentnek az emlékével, mégpedig akkor, amikor e szent kultuszát kezdték kiszorítani Svédországból. Amikor Johannes Pauli a levelét írta neki, Olaus Magnus egy unokaöccse pályáját igyekezett egyengetni. A Collegium Germanicum első Északról érkező diákja, Magnus Laurentii Gothus 1553 végén tette le kollégista esküjét, ám utóbb anyagi okokból rákényszerült tanulmányai megszakítására. Az érsek 1556 második felében levélben fordult barátjához, a jezsuiták akkori generálisához, Laynezhez, és arra kérte, segítse az ifjút tanulmányai folytatásában.89 A leghíresebb svéd humanista,

88 Nyman például Szolzseuyicinre gondolhatott, amikor a helyről írt: „Orten van ökänd som en forvisningsort i den dätida svenska ’Gulagarkipelagen’”. NYMAN, 2002.133. p.

*4 Az 1570. október 10-én kelt levélből idéz: NYMAN, 2002.133. p.

88 Nyman, 2002.126., 131. p.

86 Az egyebek között franciákkal, német protestánsokkal, az Oszmán Birodalommal foglalkozó Károlynak energiája, kisebb fejedelmeknek pedig erejük nem volt Gusztáv király megbuktatására. A zsinat is, amely végül Trientben nyílt meg, eredménytelen ténykedés után szünetelni kezdett.

8? A későbbi szent római lakóhelye, ma a Birgitta-rend egy kolostora a Piazza Farnesén.

88 1554-ben jelentette meg bátyja Historia de omnibus Gothorum Sveonomque regibus című művét III. Gyula pápának ajánlva. 1555-ben látott napvilágot a 22 könyvből álló Historia de gentibus septentrionalibus, amelyet a protestánsokkal szembeszálló Adolf von Schaumburg kölni választónak ajánlott. A mű köztörténettel keveset foglalkozik, ám olvashatni benne életmódról, szokásokról, növényekről, állatokról stb.

s9 Garstein, 1992.109-111. p. (Közli Olaus egy november 1-jén kelt levelét is.)