Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Fejérdy András: A katolikus egyház és a kommunizmus Kelet-Közép-Európában: elvi állásfoglalás, stratégia, taktika
A katolikus egyház és a kommunizmus Kelet-Közép-Európában 111 történő vizsgálata mindig új szempontokkal gazdagíthatja a korábbi eredményeket. Jozef Wyszynski lengyel prímás azok közé a közép-európai főpapok közé tartozik, akiknek kommunizmussal szembeni eredményes fellépése viszonylag jól ismert. Stanislaw Wilk professzornak, a lublini II. János Pál Katolikus Egyetem rektorának előadása ezt az életutat a lengyel egyházpolitikai események tágabb összefüggésébe ágyazva mutatta be. Az egyház és a hit védelmében a közép-európai térségben viszonylag sikeresnek tekinthető lengyel prímás tevékenységét vizsgálva azt a figyelemreméltó megállapítást fogalmazta meg, hogy a bíboros fellépésének hatékonysága csak részben múlt személyes habitusán és bátorságán. Végső soron az bizonyult döntőnek, hogy Wyszynski nem kizárólag hívei körében rendelkezett megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, hanem az egész lengyel társadalomban. A széleskörű támogatottságának köszönhetően olyan tárgyalópozícióval bírt az államhatalommal szemben, amely bizonyos szükségszerű kompromisz- szumok meghozatala mellett is lehetővé tette az egyház viszonylagos belső szabadságának megőrzését, sőt az Ostpolitik időszakában azt is meg tudta akadályozni, hogy a lengyel hatóságok az ő megkerülésével egyezkedjenek Rómával a lengyel egyház ügyeiről. Korábban a közép-európai püspökök mozgásterének, lehetőségeinek és magatartásának összehasonlító vizsgálatába nem vonták be Márton Áron erdélyi püspök személyét. Stefano BoTTONinak, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézete kutatójának a gyulafehérvári főpap életéről tartott előadása ennélfogva önmagában is új távlatokat nyitott. Márton Áron a román államhatalom szemében nemcsak mint katolikus főpap, hanem mint az erdélyi magyar közösség egyik legfontosabb kulcsfigurája is veszélyesnek számított - ennek köszönhető a róla készült rekordmennyiségű, 175 kötetnyi román állambiztonsági dokumentum. Azonban Wyszynskihez hasonlóan neki is sikerült kezében tartani egyházmegyéje tényleges kormányzását. Személyes talentumain túl esetében is fontos szerepet játszottak a helyi sajátosságok: különösképpen a kétszeres kisebbségi létben élő magyar katolikus közösség viszonylag erős ellenálló képessége. Közös pont a két főpap között továbbá, hogy mindketten az egyház belső hitéletének erősítésével, a lelkipásztori munka fejlesztésével kívánták egyházukat a külső fenyegetéssel szemben ellenállóvá tenni. A két főpap életét bemutató szekció megfelelően igazolta, hogy az ösz- szehasonlító elemzésekben ezen a látszólag már alaposan vizsgált területen is vannak még lehetőségek. Közös szempontrendszerrel történő analízissel verifikálható, mennyiben tulajdonítható egy-egy egyházi vezető viszonylag sikeres ellenállása - melynek gyümölcsei jellemzően az ötvenes évek második felében, a sztálinizmus fokozatos felszámolása után jelentkeztek - személyes talentumainak, az általa választott stratégiának, illetve milyen mértékben kell ezeket az eredményeket inkább a helyi sajátosságokra visz- szavezetni. Ugyancsak az egyedi helyzetek és a térség országai között tapasztalható közös vonások viszonyának kérdése miatt volt különösen érdekes Massimiliano Valente, a római Európai Egyetem oktatójának előadása. Az előadó a sok tekintetben önálló utat járó Jugoszláviában vizsgálta a balkáni ország Szentszékhez fűződő kapcsolatának alakulását, melynek során min
