Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Fejérdy András: A katolikus egyház és a kommunizmus Kelet-Közép-Európában: elvi állásfoglalás, stratégia, taktika
112 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) denekelőtt a hivatalos szentszéki-jugoszláv kapcsolatfelvételhez vezető út főbb állomásait tekintette át az i960 és 1964 közötti periódusban. Bemutatta, hogy a jugoszláviai püspökök által kezdeményezett egyeztetések a II. Vatikáni Zsinat első ülésszakát követően, Casaroli csehszlovákiai és magyarországi tárgyalásaival egy időben léptek újabb fázisba. A szentszéki- jugoszláv informális találkozók folyamán, a reményekkel ellentétben a jugoszláv kormány azonban kizárta egy konkordátum vagy „modus vivendi” megkötésének, illetve a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségét, és csupán egy apostoli delegátus fogadását tekintette elfogadhatónak. A jugoszláviai püspököknek - a lengyel Wyszynskitől eltérően - nem sikerült elérniük, hogy a tárgyalások folyamán az ő álláspontjuk érvényre jusson, így a Szentszék 1966-ban a helyi egyház által túl kedvezőtlennek tartott és nem javasolt egyezményt írt alá Jugoszláviával. A konferencia végén kényes témáról tartott előadást Jozef Hal’ko pozsonyi segédpüspök, a pozsonyi egyetem tanára: a csehszlovákiai békepapi mozgalom 1968 utáni időszakáról. Megállapította, hogy az ateista rendszerek általános szokása szerint Csehszlovákiában is sor került egy rendszerhű papi csoport létrehozására, amelyet a hatalom a prágai tavasz rövid hónapjai után hamar helyreállított. Hal’ko erkölcsi szempontból az általánosság szintjén kétségkívül negatívnak ítélte meg a Pacem in terris működését, de felhívta a figyelmet arra, hogy az összképet komolyan árnyalja, ha az egyes szereplők tevékenységét alaposabban megvizsgáljuk. A csehszlovákiai helyzetet elemezve többek között rámutatott, hogy a rendszer kiszolgálásából fakadó frusztráció sokszor arra indította a békepapokat, hogy helyzetüket az egyház érdekében is kihasználják. Közép-európai összehasonlításban külön figyelemre méltó továbbá az a Hal’ko által említett tény, hogy a Szentszéknek az 1982. évi Quidam episcopi kezdetű dekrétummal végül gyakorlatilag sikerült a csehszlovák békemozgalmat jelentős mértékben visszaszorítani. A konferencia zárásaként VÁRSZEGI Asztrik püspök-főapát és ZOMBORI István, a METEM főszerkesztőjének bevezetése után a SOMORJAi Ádám bencés szerzetes által legújabban publikált források kapcsán Tóth Tamás, a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektora és Hieronim Fokcinski jezsuita, az Egyházi Tanulmányok Pápai Lengyel Intézetének rektora, a Szenttéavatási Kongregáció munkatársa szólt a Mindszenty-kutatás jelen állásáról, hangsúlyozva, hogy a magyar bíboros személyének és életszentségének egyértelmű megítéléséhez további források feltárására és beható elemzésére van szükség. Az egynapos tudományos ülés számos témát, kutatási perspektívát, összehasonlító elemzésre alkalmas kérdést vetett fel. Az elhangzott előadások módszertani szempontból is sok olyan szakmai újdonsággal szolgáltak, amelyeket más kutatási területen is haszonnal lehet majd alkalmazni. Az új eredmények bemutatása mellett tehát a nemzetközi konferencia fő érdemét abban látjuk, hogy a szélesebb összefüggésekben folytatandó, újabb területeket és szempontokat ötvöző jövőbeli kutatás számára alkalmas kiindulópontot jelent, az olasz nyelven megjelenő konferenciakötet megkerülhetetlen szakirodalmi alapművé válhat úgy a nyugat-, mint a közép-kelet- európai kutatók számára. (ism.: Fejérdy András)
